Magyar Média Mecenatúra

Pályázati Tükör

Huszárik Zoltán

Huszárik Zoltán

Kisjátékfilmes és kísérleti filmes pályázat

 

A kisjátékfilmek és kísérleti filmek gyártásának támogatására Huszárik Zoltán nevével hirdetett pályázatot a Magyar Média Mecenatúra Program.

 

 

A bírálóbizottság:

elnök:
Madarász István rendező, forgatókönyvíró 

tagok:
Koltay Gábor film- és színházi rendező
Sipos Szilvia az MTVA szerkesztő-műsorvezetője 

Az éves keretösszeg:
150 000 000 Ft

Az egy filmalkotásra jutó támogatás:
legfeljebb 8.000.000 Ft.

Huszárik Zoltánt 1950-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahonnan 1952-ben - családja minden alapot nélkülöző kuláklistára kerülése miatt - eltávolították. Tehetségéhez méltatlan, ám művészetére mégis termékenyítőleg ható kálváriáját 1959-ig járja: volt földműves, olajbányász, dekoratőr, művészeti előadó és világosító. Részt vett a városligeti Vajdahunyad várának restaurálásában, s több rajzfilm gyártásában is közreműködött (A két bors ökröcske, 1955). 1959-ben visszatért a főiskolára, Máriássy Félix legendás osztályába. 1961-ben filmrendezői diplomát szerzett. Már első rövidfilmes alkotásain kiütközött érett művészi karaktere, egyéni képi kifejező ereje. Az igazi kiugrást Az Elégia című rövidfilm jelentette számára, mellyel 1965-ben elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját. Első játékfilmjével, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, de mégis hitelesen megidéző Szindbáddal (1971) a kortárs filmművészet halhatatlanjai közé emelkedett. Egyik alapítója volt a fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának. Egyedülálló képi világát filmjei mellett, színház- és filmdíszlettervezőként, valamint könyvillusztrátorként is kamatoztatta. Kisebb szerepeket vállalt játékfilmben: Zöldár (r.: Gaál István), Budapesti mesék (r.: Szabó István), Holnap lesz fácán (r.: Sára Sándor), 1979-ben A piacerecímmel mutatták be rövidfilm-összeállítását. Utolsó, Csontváry Kosztka Tivadar életét bemutató alkotásában a festőzseni és saját művészi portréját, művészi hitvallását formálta eggyé. Sajátos módon ábrázolva a művész és a kor viszonyát.