Napjaink Budapestjén járunk. Főszereplőnk egy kisfiú, aki elvált szülei közt ingázva éli mindennapjait. A film a kisfiú tízedik születésnapján játszódik egy gyorsétteremben. Az apás hétvége lezárásaként, apuka felköszönti a kisfiút. Lepedőből készített szuperhős köpenyben ebédelnek. Ezt a meghitt pillanatot szakítja félbe az édesanya korai érkezése, szeretné hazavinni a kisfiút, hogy ők is ünnepelhessenek. A kisfiú szülei hamar egymásnak esnek. A kisfiú születésnapja a szülők rivalizálásába megy át. Veszekedésük a kisfiúval töltött minőségi idő, az apuka gyerekessége és az anyuka karrierizmusa körül forog. Nem vesznek tudomást a gyerekről, aki teljesen a háttérbe szorul. Egymás kritizálásával, csipkedésével vannak elfoglalva, a kisfiú mindkettőjükben csalódik. A gyerek mindkét szülő mellett próbál kiállni, hol egyiket, hol másikat védi, majd úgy érzi küzdelme teljesen hiábavaló. A 12 perces kisjátékfilm azt mutatja be, hogy az elvált szülők sokkal inkább személyes sérelmeikkel vannak elfoglalva, mint gyermekük érzéseivel, szenvedésével. A szülők gyakran meg sem próbálják, ha nem is egymás kedvéért, de legalább a gyerekük érdekében békésen lefolytatni a közös találkozásokat. Filmünk a gyerekek helyzetét mutatja be. A gyerekek gyakran elnyomják érzelmeiket, mert egyik felet sem akarják megbántani. Olyan helyzetbe kerülnek ezáltal, melyben számukra nincs jó vagy rossz döntés, csak a pártatlanságra való törekvés.