MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Néptánc Archívum

1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.
Postacím: 1250 Budapest Pf.9 Telefon: 1/214-6770 igazgatosag @zti.hu

GYŰJTEMÉNYI TERÜLETE: A Néptánc Archívum őrzi Európa egyik legnagyobb néptáncgyűjteményét, amely magában foglalja a II. világháború előtti szórványos gyűjtések és háború után intézményesen megindult tánckutató munka anyagát. A gyűjtemény legnagyobb részét a Kárpát-medence magyarságának táncaira, tánczenéjére és táncéletére vonatkozó gyűjtött és feldogozott anyagok teszik ki. E törzsanyag a magyar néptáncok tudományos földolgozásának, közreadásának, történeti és összehasonlító értelmezésének alapja. A gyűjtemény a magyarság táncain kívül kiterjed a magyarországi kisebbségek és a szomszédos népek táncaira is: jelentősek a cigány, a román és a szlovák, s számottevők a délszláv, kárpáti lengyel (gorál) és a német (sváb) táncokra vonatkozó táncadatok. Az archívumban mindemellett kisebb mértékben található gyűjtött anyag szinte minden európai nép, sőt, egyes ázsiai és afrikai népek táncairól is. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az 1965. évi nemzetközi jelentőségű etiópiai táncgyűjtemény. Az 1990-es évektől a kutatások kiterjedtek a Volga vidéki finnugoros és törökös népek táncaira is.
A gyűjtemény megalapozása az 1940-es években az egykori Néptudományi Intézetben kezdődött, majd a gyűjtést a Népművészeti (1956 után Népművelési) Intézetben folytatták az amatőr művészeti mozgalom dokumentációjával. Az intenzív terepmunkák nyomán az egyre gyarapodó gyűjtemény 1954-ben vált a néptánckutató műhely tudományos forrásává, a kutatók ekkor alakították ki az archívum tematikus rendjét. Kodály Zoltán kezdeményezésére a gyűjtemény 1965-ben az MTA Népzenekutató Csoportjához került, majd a zenekutatás intézményeinek egyesítésével 1974-ben az MTA Zenetudományi Intézetébe, ahol a kutatást és a gyűjtemény gyarapítását Martin György vezetésével a Néptánc Osztály keretében folytatták. Erre az időszakra a gyűjtemény már a nemzeti néptánc archívum rangjára emelkedett. A 2012-es újabb szervezeti váltás nyomán az MTA Zenetudományi Intézete beolvadt az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontba, azonban a kutatás alapjául szolgáló gyűjteményi egységek „önállóságukat”, a korábban kialakított tematikus rendet mind nyilvántartásukban, mind a feldolgozás módjában megtartották.
A gyűjtemény egységei: Filmtár, Kézirattár, Fotótár, Táncírástár, Motívumtár.

A FILMTÁR a Néptánc Archívum legjelentősebb és legértékesebb gyűjteményi egysége. Egyedülállóságát és rendkívüliségét a viszonylag kis területen, nagy intenzitással végzett terepmunka során rögzített táncfilmeknek köszönheti. A gyűjtemény kutatástörténeti jelentősége, hogy azoknak a 19–20. század fordulóján, illetve a két világháború között született nemzedékek folklór tánckincsét őrzi, akik még hagyományos keretek közt sajátították el tánckultúrájukat. A táncgyűjtemény teljes keresztmetszetet nyújt a 20. századi magyar népi kultúra jellegzetes táncműfajairól, típusairól és azok regionális tagolódásáról. Technikai specifikáció: A Filmtár állományának döntő többsége 16 mm-es fekete-fehér, negatív-pozitív kópiapárból álló filmszalag. Anyagi nehézségek, illetve nyersanyag beszerzési gondok miatt olykor készültek normál és super-8-as valamint 16 mm-es úgynevezett fordítós16 nyersanyagra exponált felvételek is. A Filmtár jelenleg 1464 gyűjtési egységet, mintegy 700 óra terjedelmű anyagot tartalmaz. A több mint másfélezer helységből több tízezer táncfolyamatot sikerült rögzíteni. A filmtárhoz a legfontosabb szakmai és technikai információkat tartalmazó leltárkönyv, a filmre vett táncok legfontosabb néprajzi adatait rögzítő leíró leltárkönyv és kétféle, a falvak és megyék szerinti földrajzi katalógus kapcsolódik.  A Filmtár anyagainak metaadatai hamarosan az interneten elérhetők lesznek. A táncok válogatott állománya Néptánc Tudástár – Táncok címen már on-line elérhető. Az állomány folyamatosan bővül. Technikai paraméterek: A 16 és 8 mm filmekről készíthetők másolatok az alábbi sztenderdeknek megfelelően:
SD: DV AVI, MPEG2, MOV
HD: AVCHD
2K: dpx

A KÉZIRATTÁR a táncokra és táncéletre vonatkozó, általában szöveges anyagot tartalmaz. Adatai nemcsak az etnokoreológia, hanem egyéb folklorisztikai, tárgyi, vallás- és társadalomnéprajzi, valamint szociológiai és történeti kutatások számára is használhatók. Az adatok tematikailag több csoportra oszthatók. Egy részük a különböző táncok (elsősorban néptáncok, kisebb részben népies műtáncok, polgári táncok, történeti párostáncok és modern táncok stb.) formai, strukturális megjelenésére vonatkozó leírás, amelyek alátámasztják, illetve kiegészítik a filmes – tehát vizuálisan értelmezhető – gyűjtéseket. A következő tematikus csoportba sorolhatók a táncéletre vonatkozó interjúszövegek, leírások, helyszíni megfigyelések. A különböző táncalkalmakra, tánchelyekre, táncos szokásokra és viseletre, a táncos szocializációra, valamint a munkavégzéshez, illetve a különböző naptári, vagy az emberélet fordulóihoz kapcsolódó jeles napok táncos jelenségeire vonatkozó adatok nélkülözhetetlenek a táncok társadalmi és tudati hátterének, szociális környezetének, funkcionális körülményeinek megvilágításához. A kézirattári gyűjtemény önállóan kezelt része a tánctörténeti adatgyűjtemény, amely főként múlt századi folyóiratok, hírlapok jelentős táncvonatkozású anyagát foglalja magába. A felsőfokú néptáncpedagógus-képzés 1990-es évek elejére eső megindulásával a Kézirattár gyűjteményi köre kibővült azokkal a főiskolai szakdolgozatokkal, amelyek a fent említett területek valamelyikét érintik. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartoznak a néptánckutatás terén az amatőr gyűjtők számára indított pályázatokra benyújtott kéziratok, kutatási anyagok is.

A TÁCFOTÓTÁR Magyarország egyik legjelentősebb néptánc tematikájú fényképgyűjteménye, mely a 2. világháború után fellendülő, intézményesülő néptánckutató munka eredményeként jött létre. Az állomány legnagyobb része a néprajzi terepmunkák alkalmával, a táncfilmezésekkel párhuzamosan készült, s az egyes táncok jellegzetes mozdulatait, a zenészeket, a táncos adatközlőket, a néptáncgyűjtőket, a gyűjtés hangulatát, faluképet, a tájat örökítette meg. Előfordulnak népi játékokat, szokásokat, népviseleteket rögzítő képek, s van példa egy-egy hazai vagy külföldi néptáncfesztivál fényképes dokumentációjára is. Az eredeti fotográfiákon kívül a Fotótár része a történeti táncábrázolásokról készült reprodukciógyűjtemény. A gyűjteményben való tájékozódást katalóguscédulák segítik. A fotónegatívokról a leltári szám szerint rendezett pozitív nézőképekkel ellátott mutatókartonok készültek, melyek tartalmazzák a fotók leltárkönyvben szereplő adatokat, a táncok megnevezését, esetenként a motívum/mozdulat elnevezését és az adatközlők adatait.

TÁNCÍRÁSTÁR. A magyar néptánckutatás korai koncepciója volt, hogy Bartók és Kodály népzenei kezdeményezésének mintájára közreadják a magyar néptáncok korpuszát. A mozgófilmre vett gyűjtött anyag nagy arányú bővülése, a tánclejegyző munka időigényére és a kiadási költségekre tekintettel a teljességre törekvő koncepció úgy módosult, hogy különböző, regionális, típus- vagy személyiség monografikus formákat választva csupán válogatott notációs anyagot adnak közre. A magyar kutatók a kezdetektől a nemzetközileg a legszélesebb körben használt Lábán-kinetográfiát alkalmazzák a néptáncok lejegyzésére. A Táncírástár mintegy 1450 leltározott tételt tartalmaz. A legtöbbet a magyar kutatói gyakorlatnak megfelelően mozgóképről (filmről vagy videóról) jegyezték le. A lejegyzéseket elsősorban publikációs célra készítették, így a magyar néptánckutatás irodalmának megfelelően szinte valamennyi tánctípust és -dialektust képviselik.  Táncírásban körülbelül 55 000 4/4-es, 27 000 2/4-es, 26 000 4/8-os, valamint a magyar tánckísérő zene metrikai gyakoriságának megfelelően csak elenyésző számú, körülbelül 500 ütemnyi 3/4-es lejegyzés található. A lejegyzések táncbeli időtartamban mintegy 35 órányi táncnak felelnek meg.

MOTÍVUMTÁR. A magyar néptánckutatói szemlélet szerint a néptáncok legkisebb szerves egysége a viszonylag rövid, általában egy-két zenei ütem terjedelmű motívum, amelyek mozdulatanyagának és egymásutániság variálásával építik fel az előadók a táncot. A Táncírástárban regisztrált táncfolyamatokat valamely értelmezés szerint a kutatók „motivizálták”, azaz részekre, szerves alapegységekre bontották, és a motívumokat külön tárban vették nyilvántartásba.  A Motívumtár jelenleg 13.605 tételt tartalmaz. Egy-egy tétel egy-egy, kartonra kézzel felírt motívumot takar. Az állomány java része Néptánc Tudástár – Motívumok név alatt az interneten elérhető.

A gyűjteményi állományok kölcsönzésének, másolásának vagy reprodukció készítésének feltételei, lehetőségei: A gyűjtemény elsődlegesen kutatási célokat szolgál, együttműködés megállapodások keretében anyagai hozzáférhetők a felsőoktatásban részt vevő diákok számára. A kutatási prioritások mellett lehetőség van közművelődési és publikációs célra is másolatokat kérni. Gyűjteményvédelmi okokból teljes gyűjtéseket nem másolhatók. Publikációs célra a felhasználási jogokat a jogtulajdonos hagyja jóvá.