Az alagút két végén Skrabski Fruzsinával
Nagy fába vágta a fejszéjét Skrabski Fruzsina legújabb, Befogad és kitaszít a világ című dokumentumfilmjével. Bár az ambiciózus vállalások eddig sem álltak távol a rendezőtől, mostani alkotása sok szempontból túltesz korábbi munkáin.
Az M1-en tavaly novemberben debütált, és már a mozikban is látható Befogad és kitaszít című film a születés és a halál témáját járja körül, évezredek óta megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdésekre igyekszik feleletet találni.
Skrabski Fruzsina nevét a Novák Tamással közösen készített Biszku Béla-film kapcsán ismerhette meg a nagyközönség. A Bűn és büntetlenség című „gerilla interjúfilmet” a tavaly bemutatott Elhallgatott gyalázat követte, amelyben a rendező a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőknek állított emléket. A kibeszéletlen történelmi traumák után Skrabski Fruzsina ezúttal személyes vonatkozású filmet készített. A Befogad és kitaszít a világ a szülei halála fölött érzett gyász feldolgozása, amelyben élet és elmúlás kérdéseire keresi a választ.
Rendkívül törékeny világot épít fel tehát a film. Születés és halál, az élet két, tudattól független végpontja, amelyet – világnézettől, vérmérséklettől, élethelyzettől függően – számtalan különféle módon értelmezhetünk. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az alkotást a rendező saját gyásza motiválta, a helyzet még kényesebbé válik.
Szerencsére azonban a film elkerüli a téma buktatóit. Nem merül el a végeláthatatlan magyarázatokban, nem akar egyetlen igazságot kinyilatkoztatni, és a személyes fájdalom sem kerekedik felül. Tisztelettel adózik az elhunytak emlékének, és megtartja méltóságukban az élőket. Egészében véve fontos munka, a részleteket tekintve azonban több problémát is felfedezhetünk.
Skrabski Fruzsina munkamódszere a kérdezés: fáradhatatlanul faggatja riportalanyait életről és halálról. A paletta igen színes: a pszichiátertől a buddhista és jezsuita szerzetesen át a nőgyógyászig, vagy az ateista biológusig számos egymástól lényegileg különböző alany szólal meg. A sokszínűség azonban helyenként az elmélyülés rovására megy. Az élet kezdő- és végpontját érintő kérdések megválaszolására több idő kell. Vagy kevesebb megszólaló.
Az egyes jeleneteket összekötő, és a szereplőket bemutató animációk és kommentárok is különösen hatnak. Helyenként mintha egy kereskedelmi tévé bulvár riportját látnánk, ami teljesen idegen a film elbeszélésmódjától. A megszólalások ritmusa, a téma kifejtése, és az erőteljes képi világ azonban feledteti a sikerületlen betéteket.
A film alapvető kérdései, hogy mikor kezdődik az élet és mi van a halál után. A téma íve egyértelmű: a gyásztól haladunk az új élet adta reményig. Ami a kettő között van, maga a bizonytalanság. És voltaképpen ez Skrabski Fruzsina filmjének legfőbb erénye. Megannyi különböző nézet hangzik el, de egyik sem válik dominánssá, nincs egyetlen válasz. A döntést – a hangsúlyos alkotói vélemény jelenléte ellenére – a nézőre bízza.
(Befogad és kitaszít a világ, magyar dokumentumfilm, 51 perc, 2013. Rendezte: Skrabski Fruzsina.)
Forrás: nmh.hu