Új magyar történelmi thriller született
Premier a Heti Válasz Filmklubban
A vizsga és a Szabadság - Különjárat című alkotások után újabb unortodox '56-os film készült, amelyet ma, február 19-én mutat be a Heti Válasz Filmklub. Ráadásul az előző két történethez hasonlóan A berni követ is hihetetlen, de valóságos eseményeket dolgoz fel. Forradalom és hősiesség - nem patetikusan, hanem feszült túszdrámában elmesélve.
Minél őrültebb egy film, annál nagyobb az esély rá, hogy a valóságon alapul – tartja a hollywoodi mondás. A bonmot ráillik arra a különleges, 1956-os témájú játékfilmszériára, melynek harmadik darabját most tekinthetik meg a nézők. Az első film, A vizsga 1957-ben játszódik, s a valóságból merít: a forradalom leverése után az állambiztonsági gépezet arra a döntésre jut, hogy a közelmúlt eseményeire való tekintettel felül kell vizsgálnia dolgozóinak hűségét. A titkosszolgálati gyanakvás fojtogató légköréből Köbli Norbert forgatókönyvíró izgalmas ügynökthrillert formált.
Ugyanő a Szabadság – Különjárat esetében – melynek premierje a Heti Válasz Filmklubban volt – is virtigli akciófilmet írt egy valós esetből. 1956 nyarán három fiatal elhatározza: úgy disszidál, hogy eltérítik a Budapest-Szombathely légijáratot, és a fedélzeten tartózkodó ÁVH-s tisztet semlegesítve a németországi Ingolstadtig kormányozzák a gépet. A friss bemutató, A berni követ esetében pedig az 1956-os forradalom utórezgéseinek egyik kevesek által ismert epizódjából készült thriller. Bár a film alkotói ezúttal tértek el legkevésbé a valóságtól, az élet kitűnő forgatókönyvírónak bizonyult. Igaz, jó néhány talányos részletet hagyott az utókorra.
Corvin köziek Bernben
Kevés dolog tudható biztosan mindarról, ami Svájc kertvárosias fővárosában 1958. augusztus 16-án, a Magyar Népköztársaság nagykövetségén történt. Annyi azonban rögzíthető, hogy a berni épületbe két magyar emigráns, Nagy Sándor és Papp Endre azzal a felkiáltással lépett be, hogy bejelentsék hazatérési szándékukat. A hivatali ügyintézés azonban tűzpárbajba torkollott, minthogy a két egykori Corvin közi forradalmár nem visszatérni akart, hanem felhívni a nemzetközi figyelmet a levert és cserbenhagyott magyar forradalomra. Nagy Sándor a lövöldözés után belehalt sérüléseibe, a túlélő Papp Endre 1958. október 22-én elfogott, szüleinek írt leveléből viszont kiderül: „Egy pillanatig se higgyétek azt, hogy esetleg egy nyugati szervezet szolgálatában állok és ennek utasítására cselekedtem. A bosszú gondolata vezetett bennünket Nagy I. és Maléter halála miatt. A világ lassan elfelejtkezik a magyarokról. A mi feladatunk, hogy néha eszükbe juttassuk, „Magyarország még béklyókban szenved”. A mi figyelmeztetésünk egy kicsit radikális volt...” Bár a levélből kiderül, két hónappal Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után szánták el magukat a cselekvésre, a sorok között olvasók – így a korabeli magyar hatóságok – nehezen hitték el, hogy mindössze romantikus utóvédharcról van szó.
A meghiúsított akció után a nyilvánvalóan egyeztetett tanúvallomásokban és jelentésekben a követségi dolgozók két dologban értenek egyet. Egyrészt mind saját hősiességüket hangsúlyozzák, külön kiemelve a nagykövet, Marjai József helytállását a kritikus órákban. Másrészt azt sejtetik, hogy a két behatoló idegen titkosszolgálatok biztatására tört be a követségre.
Hőstett vagy provokáció?
A feltételezés amúgy nem idegen a hely szellemétől, hiszen Svájc mindig is kedvelt játéktere volt a kémhistóriáknak. Ráadásul Pappnak a rendszerváltás után a Magyar Nemzetnek adott interjújából is felsejlik egy német férfi, aki egy hasonló követségi támadásról szóló történettel adott ötletet a két emigránsnak. „Ezt a német férfit már nagyon idős korában, egy ausztráliai öregotthonban értem utol telefonon, de egészségi állapota miatt már semmi érdemlegeset nem tudtam meg tőle” – mondja Prőhle Gergely, aki 2003 és 2005 között volt berni követ, és akkoriban kutatott szolgálati helyének rejtélyes múltja után. Prőhle szerint a nyugati titkosszolgálatok esetleges szerepének hangsúlyozása elsősorban a magyar hatóságok érdeke volt.
A korabeli svájci közvélemény ugyanis – a tízezer fős 56-os magyar emigráció hatására – először hősként ünnepelte a két fiatalt. Később mérséklődött a lelkesedés, amit a sajtó egyre visszafogottabb hangvétele is tükröz. A Die Tat két hónappal az esemény után már hűvös stílusban emlékszik vissza, és elítéli a követségre betolakodókat, több orgánum pedig provokációnak minősíti tettüket. A svájci hatóságok ugyanakkor engedékenynek bizonyultak, hiszen bár Papp Endrével szemben vizsgálatot folytattak, és a bírósági tárgyalás után 1959-ben másfél évi börtönbüntetésre ítélték, egy hónap múlva szabadlábra helyezték.
Hűlt nyomok
A kétes hitelességű követségi dolgozói jelentések szerint a két támadó nem pusztán betört és fegyvert rántott, hanem keresett is valamit a nagykövetségen. „Miért törtek be, mi után kutattak? Ez volt a kiindulópontunk, s minthogy a történet ezen pontja homályos, a mi filmünk innen már kitaláció” – mondja A berni követ forgatókönyvírója. Köbli Norbert az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának folyóiratában olvasott az 1958-as esetről. Krahulcsán Zsolt történész cikke azonban nem a valóság rekonstruálásának vágya, hanem egy thriller lehetséges alaphelyzete miatt keltette fel az érdeklődését. Köbli szerint az eredeti eseményeket amúgy is nehéz lett volna hitelesen ábrázolni, hiszen, mint mondja: „Ki hiszi el például egy magyar filmben, hogy vadnyugati moziba illő módon, több mint hetven pisztolylövést adtak le egymásra a követség dolgozói és a két forradalmár?” Ahogy Szász Attila rendező hozzáteszi: „A valóság bemutatása helyett jobban érdekelt bennünket az, hogy együtt érezhessünk a szereplőkkel, és ebben a bonyolult túszdrámában hősökre találjunk.”
Erre tehát van esély, arra viszont, hogy a történeti igazságot megismerjük, már aligha. A magyar hatóságok mindent elkövettek, hogy kizárólag egy kilúgozott verzió írásos nyomaival vesszen el ez az epizód a múlt ködében. Ha pedig maradt is árulkodó nyom a helyszínen, hiába, hiszen az „elátkozott” épületet a magyar állam két évvel az akció után eladta, a berni követség máig egy bérelt ingatlanban kap helyet.
Forrás: Lukácsy György Heti Válasz