Vietnamban él a legnagyobb nem magyar származású, de magyarul kiválóan, gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszélő közösség. A 4 ezer főt is meghaladó közösség tagjai hazájuk megbecsült agrárszakemberei, mérnökei, orvosai lettek, s nem egy közülük a politikai-gazdasági hierarchia magasabb fokára is eljutott: polgármesterek, miniszterek, cégvezetők lettek. A dokumentumfilm azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy ezek az emberek Magyarország önkéntes nagykövetei, akik pozíciójukat, kapcsolatrendszerüket felhasználva készek Magyarország érdekében önként cselekedni, aminek jelentős politikai, gazdasági, kulturális hozadéka lehet az ország számára. Ezt a közösséget szoros kötelékek fűzik össze: tartják egymással a kapcsolatot, baráti társaságot alapítottak, rendezvényeket szerveznek, megünneplik a magyar ünnepeket. A máig tartó összetartozást a gondtalan fiatalkor iránti nosztalgia ugyanúgy megmagyarázza, mint a Magyarország iránt érzett igen erős érzelmi kötődés. A dokumentumfilm ezen kötelék kialakulásának és megmaradásának kérdéskörét vizsgálja. Arra keresi a választ, hogy az eredendően bizalmatlan és zárt vietnami közösség, hogyan nyílt ki, a kezdeti idegenkedést és bizalmatlanságot hogyan váltotta fel az egymás iránti érdeklődés?