Az Árpád-ház a legismertebb magyar uralkodóház, amely jelentős uralkodókat és szenteket adott egész Európának Portugáliától Skóciáig, és amely évszázadok óta témája a hazai történelemírásnak és –oktatásnak. Ugyanakkor az, amit az Árpád-ház tagjainak megjelenéséről, egészségi állapotáról és haláláról tudunk, jórészt feltételezéseken, néha legendákon alapul. A genetika fejlődése azonban mára lehetővé tette, hogy a tudósok a megmaradt csontok DNS-vizsgálatával és a csontvázak rekonstrukciójával pontosan meghatározzák a királyi család tagjainak személyét, rokoni kapcsolatrendszerét, és hogy számos új adattal, érdekességgel bővítsék eddigi ismereteinket.

Összesen 15 királyt, 160 királyi herceget és rokonságukat a székesfehérvári - Szent István által alapított - Bazilikában temették el. Közöttük található Szent István, az Árpád-házi királyok jelentős része, az Árpád-ház leány ága (Anjou), az egyetlen Habsburg királyunk valamint Hunyadi Mátyás, Szapolyai István és felesége, és közvetlen hozzátartozóik. A királysírokat a Hunyadi Mátyás halálát követő zavaros időszakban, majd Székesfehérvár török hódoltatása után feldúlták, a csontvázak egységét megbontották, szarkofágjaikból eltávolít ották és összekeverték. A csontvázak restaurálását a magyar régÃszek, antropológusok és anatómusok rendkívül kitartó, lelkes és pontos munkával megpróbálták elvégezni, azonban a rendelkezésükre álló módszerek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy ezt a munkát befejezzék. Miután az emberi genom meghatározása az ezredfordulón megtörtént, a genomika fejlődése az elmúlt évtizedben rendkívüli eredményeket hozott és óriási lehetőségeket nyitott meg. Ezeket a lehetőségeket szeretné kihasználni az a kutatócsoport, amely 2010 óta dolgozik a sírok feltárásán és a csontok vizsgálatán.