Logline

Egy 23 éves magyar srác kilenc hónapig harcol az orosz-ukrán háborúban. Miért teszi ezt? A többiek szerint elment az esze.

Szinopszis

Zsolt egy Kárpátaljai kisvárosban él. Anyja egyetlen gyermeke, apja négy éve meghalt.

Zsolt a falu bikája. Van egy szép barátnője, Zsani. Zsoltnak elege van a kisváros unalmas életéből és megfullad anyja, Erzsike túlzó szeretetétől.

Megkapja a behívóját az Ukrán Nemzeti Gárdától. Megkenhetné a megfelelő embert, hogy kihúzza magát a szolgálat alól, vagy elszökhetne külföldre, ahogy a legtöbben teszik, de ő a háborút választja. Erzsike kiborul, mindent megmozgat, hogy fiát otthon tartsa. De Zsolt nem törődik a szeretteivel. Azért mielőtt szolgálatba áll, még eljegyzi barátnőjét.

A szolgálati idő Ukrajnában kilenc hónap. Zsolt ezt az időszakot vállalta az oroszok elleni küzdelemben – miért? Ő nem hazafi. Nem érdekli a politika. Még csak nem is ukrán. Mi több, ő hozta össze Erzsikét egy orosz férfival.

Zsolt döntése másról: a szabadságról szól. De hogyan tarthatja valaki  a katonai szolgálatot szabadságnak? Zsolt - kiüresedett és monoton környezetében  - könnyen lelkesedik bármiért, ami kiút lehet innen. De a fronton más fényben tűnnek fel a dolgok. Zsolt barátját szeme láttára lövi ki egy mesterlövész. Sír a hazakülldött videóüzenetben, de tartja magát.

Első szabadságán dermedten ül apró családi házukban. A környezete rázsugorodik. A folyamatosan rá irányuló figyelem és törődés miatt újra csak gyereknek érzi magát. Dühvel reagál. Bármennyire is szeretett volna a családjával lenni, vissza akar menni a seregbe, azonnal. Folyton a katonatársaival telefonál. De amikor megint velük van, az otthoniakhoz húz a szíve.

Vajon megérti-e Zsolt választása lényegét: hogy egy lázadó, félárva anyuci fiacskája miért menekül egy ismeretlen és távolról romantikus háborúba? Zsolt igazi harca a felnőtté válásról szól.