Jó boroknak szép hazája - a Délvidék - szinopszis - 1. A magyar bor szülőföldje: a SZERÉMSÉG Ha veszett érték a magyar kultúrából az elmúlt századokban: az a szerémi bor kultúrája és ismerete. A Duna és a Száva alsó folyásánál található ma jórészt Szerbiához tartozó szőlőtermő táj a hadak útjába kerülve 1526 után elnéptelenedett. Pedig Mohács előtt az ország és a Kárpát-medence leghíresebb bortermő helye volt. Mátyás király híres ivókútjából vörös és fehér szerémi bor folyt; a török hódítás nyomán a magyarországi szőlőtermelés északra tolódott, ekkor jelenik meg Tokajban tömegesen az aszúkészítés. A Furmint mellett Szerémségből indult diadalútjára az évszázadokig vezető magyar kékszőlő, a Kadarka is. S noha Tokaj mellett jelentősége elhalványodott, tudunk róla, hogy Szeged módosabb gazdái és kereskedői szerémségi birtokokat műveltek és hajókon szállították a Tiszáig a szerémségi bort. A legjobb szerémi bort mindig is a Fruska Gora (Tarcal hegy) lankáin termelték. Ide a Karlóca (Karom) dűlőbe telepített a mai gazda, Maurer Oszkár is. Azóta mások is követték példáját. Furmintot szüretelhet a kanizsai építész-borász Sagmeister Ernő és a világhírű magyarkanizsai táncos, Nagy József (Jel Színház) is. 2. Dél-Baranya – Boranyja: DRÁVASZÖG és SZLAVÓNIA Drávaszög és Szlavónia: a mai Dél-Baranya, amely ma a Jugoszláviából kivált Horvátországhoz tartozik. A többnemzetiségű Baranya vármegye borkultúrájának minőségéről a ma szerencsésebb Villány borai tanúskodnak. A drávaszögi borvidék lényegében Villány délre hosszabbított része – amely jeles, de a magyarsággal egyre pusztuló borkultúráról tanúskodik. Batina, Kiskőszeg – a régiek úgy mondták, hogy innét nyugatra fekszik az úgynevezett Belső-Drávaszög, a szőllősi Hegyalja (Szőlős: Hercegszőlős) – utalva nem csak térföldrajzra, geográfiai helyzetre, hanem komolyabb és vigasztalóbb szőlőbeli reményekre is. Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Sepse, Kő és Karancs tartoznak a szorosan vett Hegyaljához. De az itteni hegyaljai borok is minden szempontból olyan nagyszerűek, mint a többi hegyaljaiak; különösen a fehérek; a termőtáj, a lösz-alapú terroir kiváló adottságú helyi borkultúraként ismert. Leírói, így Baksay Sándor szerint is, elfelejtett történelmi vidék: mai kutatója, Lábadi Károly pedig rekviemet ír a csángókhoz hasonlítható kicsiny magyar népcsoportról.