A régészeti lelőhelyek kifosztása jól menő üzletággá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Az illegális kincskeresők kézi fémdetektorral pásztázzák Pannónia gyomrát, hogy még a régészek előtt rátaláljanak a mesés kincsekre. Ha a Londoni árverésen gazdát kereső, magyar műkincslelet-együttesről, a Seuso-kincsek történetéről olvasunk, valóságos krimivel találkozunk. Az 1970-es években megtalált kincsek kapcsán ugyanis máig nyomoz a rendőrség, Sümegh József sorkatona rejtélyes halála mára már a hatóságok szerint sem egyértelműen öngyilkosság volt. Internetes oldalakon, vagy a zsibvásárokon, ócskapiacokon gyakran látni régi kardot, fejszét, pénzérméket. Nem csak hazai leletek százai kerülnek ki külföldi árverésekre; velük együtt tűnik el számos olyan fontos információ is, aminek segítségével a régészek többet mesélhetnének egy adott tárgyról és korszakáról. A legnagyobb pusztítást ugyanis akkor végzik a tolvajok, amikor a kincset kiemelik a lelőhelyről. Kikerülve az akár több ezer éves történeti kontextusból a lelet értéke jelentősen csorbul, és elveszítjük a keletkezésről kapható fontos információkat is.