Zénó, a film főszereplője, székely származású színésznő, aki Németországba letelepedve beutazza Európa nagyvárosait és fellépéseiből, egyéni műsoraiból tartja fenn magát, amelyeket az ott élő, bevándorlott magyar kisebbségeknek tart. Öt év után kisfiával hazatér Romániába, székelyföldi falujába és azt tervezi, hogy szülőföldjén folytatja előadói pályáját. A film első részében Zénó környezetén és kapcsolatain keresztül megismerjük a székely falut, ahol még egymást segítve élnek az emberek. Zénó vizet hord a patakról, hogy veteményeskertjét locsolja, férfiasan dolgozik háza felújításán (ő maga lécezi fel, meszeli ki), esténként pedig a magyar irodalom remekeit olvassa és új műsora anyagát válogatja. Zénó utazótáskájában kellékeivel, jelmezeivel buszra, vonatra száll és elkezdi fellépéseit a szomszédos falvak iskoláiban, óvodáiban, elfeledett kultúrotthonok termeiben. Az egyik kis faluban maga a „gyerekközönség” viszi reklámszatyrokban a tűzifát a terem kifűtésére, a másikban pedig senki nem tudja, kinél maradt valamikor a kultúrotthon kulcsa. A tanító néni a kántorhoz, a kántor a lelkészhez, a lelkész a polgármesterhez szalad a kulcsért. Mivel az ország magyarlakta vidékei között nagy a távolság, és egy előadás árából az útiköltségét sem tudná fedezni, Zénó úgy dönt, hogy egy-két hétre az adott régióba költözik. Hitfelekezeteknél, kollégiumokban, ismerősöknél száll meg, innen járva a szomszédos falvak iskoláit, ahol naponta négy-öt előadást tart. A szórvány egymástól távol eső falvait nem köti össze sem autóbusz sem vonatjárat, ezért Zénó elengedhetetlen munkaeszközévé és a film fontos szereplőjévé válik az autó, amely bejárja Erdélyt, Partiumot, Bánságot, Máramarost és Szilágyságot. Zénó körül folyamatosan változnak a tájegységek és emberek. Látjuk őt a forgalmas európai vagy a „semmibe” vezető köves utakon, hó borította hegyvidéken vagy síkságon, nagyvárosi forgatagban vagy kis falvak néptelen utcáin. Jelmezeit, amelyek az autó hátsó ülésén sorakoznak, vagy egy kultúrpalota eleganciájában, vagy egy omladozó vakolatú iskola termében látjuk viszont. Hogyan változik Zénó a külső hatásokra, hogyan hatnak rá emberként és alkotóként az átélt élmények? Zénó önmagával vívott belső konfliktusai három téma köré csoportosíthatók: (1) van-e értelme munkájának, megfelel-e a saját maga által meghatározott társadalmi szerepvállalásnak; (2) miért választja a szabadúszói tevékenységet és nem egy kőszínház biztonságát; (3) hogyan állja meg helyét anyaként, nőként a mindennapokban. Utazásai során Zénó rendhagyó szituációkba kerül. Az egymásnak ellentmondó helyzetek, és egymástól eltérő karakterek találkozása humorral telíti a film jeleneteit. A film Zénó viszontagságain, kapcsolatain és nézőközönségén keresztül mesél az emberi tévedésekről, társadalmi problémákról, vidék-város közötti különbségekről, a régiók magyarságának helyzetéről, a nő társadalmi szerepvállalásairól.