A sajnálatos tragédia 2013. szeptember 11-e éjszakáján történt. A tájékozódáson, az események felgöngyölítésén túl öt napot forgattunk. Cibakházán megszólaltattuk a polgármestert, a sekrestyés asszonyt a parókián, a gyilkosság helyszínén, ahol mindent a szörnyű bűncselekmény állapotában találtunk. Megszólaltattunk cibakháziakat, jártunk Szolnokon a területi Atyagyűlésen, ahol Szarvas András esperes kegyetlen halála kapcsán szinte mindenki elmondta gondolatait. Vácott Dr. Beer Miklóssal, a Váci Egyházmegye (Cibakháza ide tartozik) püspökével készítettünk interjút, aki meglepő következtetéseket von le az esettel kapcsoltban a római katolikus egyház jövőjét tekintve, érintve a cölibátus kérdését, az idős papok sorsát, a papok képzését. Aztán; szerinte a megbocsátás a legnagyobb igazságtalanság a Földön, de a bosszút mindenképpen el kell kerülni, egy közösséget csak a békével lehet egyben tartani. Megörökítettük azt a nem mindennapi eseményt Cibakházán, amikor Beer Miklós püspök atya ünnepélyes keretek között akolitussá avatta Varga Tamás kántort, és egyúttal megbízta a Szarvas atya kegyetlen halálával megüresedett plébánia vezetésével. Szarvas András plébános, nyugalmazott esperes 1940-ben született, Cibakházán 1979 óta szolgált, személyét mély tisztelet övezte. A büntetett előéletű, budapesti, de hajléktalan életmódot folytató, férfiprostitúcióba keveredett W. Renátó Zoltánt 2013. szeptember 12-én a délutáni órákban a BRFK munkatársai Budapesten elfogták. A 19 éves férfit gyanúsítottként kihallgatták, minek során beismerő vallomást tett, azóta Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben van előzetes letartóztatásban. Jelenleg csupán védőügyvédjével sikerült felvennem a kapcsolatot, az elkövető egyelőre elzárkózik a nyilvánosságtól. Védőügyvédje szerint átlagos értelmi képességű, normális fiatal benyomását kelti. A nyáron szállást, ételt és pénzt biztosított az alacsony, vékony testalkatú W. Renátónak a cibakházi plébános, a Kis Dzsigoló becenevű gyilkos „hálából” agyonverte, autóját elrabolta és kifosztotta jótevőjét. Az atya több hajléktalant befogadott már a parókiára, a szomszéd település nevelőotthonából rendszeresen vendégül látott, pártfogolt hétvégeken, szünetekben állami gondozott kamaszokat. Az egykori, ma 31 éves pártfogoltja az elkövető barátja, vele együtt látogatta meg nyáron az esperest. Innen ered a gyilkos és áldozatának ismeretsége. Szarvas Andrást hivatása teljesítése közben egyszerűen emberi jósága, bizalma és személyválogatást nem ismerő segítőkészsége tette kiszolgáltatottá, potenciális áldozattá. Az atyát a nem hívők is szerették, becsülték. Egyszerű, szerény, szegényes körülmények között élt, és híres volt jószívűségéről. A rászorulók előtt mindig nyitva volt az ajtaja. Kinek kölcsönt, kinek segélyt adott lehetősége szerint. Börtönből szabadulton is igyekezett segíteni és egyik ilyen „kapcsolata” lett a végzete. Máthé György kerületi esperes szerint a tragédia a tanítványok nagypénteki kétségbeeséséhez hasonlít. Azonban akkor is hamarosan jött a feltámadás, és Cibakházán is ez a borzasztó haláleset a szívekben akár jó folyamatokat is elindíthat. Mély társadalmi hiányosságokra világíthat rá, önvizsgálatra késztethet és emberi, közösségi összefogásra sürgethet, lelkiismereti kérdéseket boncolhat a készülő dokumentumfilm e szörnyű eset kapcsán. Várhatóan egyfajta folyamatnak, „érésnek” lehetünk közreműködői, segítői és tanúi. Az ítélkezés ismeretlen okok miatt nem halad előre, tárgyalás nincs kitűzve, megközelíthetetlen az elkövető. Tehát a filmet egyelőre tovább gyártani, göngyölíteni nem lehetséges.