HOLDON ÁT Kísérleti film - Szinopszis „Valójában nem különböztethetőek meg egymástól az egyes népek istenei – barbárok, görögök, déliek, északiak –, hanem éppúgy, ahogy a mindenki számára közös Napnak, Holdnak, Égnek, Földnek és tengernek a különböző népek más és más nevet adtak, a mindent elrendező egyetlen értelmet, a mindenséget kormányzó egyetlen gondviselést és a mellé rendelt, szolgálatot teljesítő erőket – a helyi szokástól függően – hol így, hol úgy hívják és tisztelik.” Plutarkhosz „Az ősi színház még tudja, hogy miért jött létre, miért van, hová tart, a színésze tudatos, alázatos közvetítő, médium. Azt is tudja, hogy az előadás közös ünnep, rítus melynek meghatározó spirituális szerepe van. Az ősi színházban a tánc, a mozdulat a legfontosabb kifejezőerő.” Hamvas Béla A „Holdon át” című kísérleti film rejtett érzelmekre ható, lírai audiovizuális alkotás. A nőiséget, a női princípiumot ünnepli egyik ősi szimbólumának, a Holdnak központba helyezésével. A filmes kísérletezés témája egy különleges, klasszikus szólótánc és a részét képező jelek, gesztusok és mimika kapcsolatba lépése univerzális szimbólumokkal, érzésekkel. A filmben áldozati rítust látunk, melynek alapjai, ősi tradíciók ihlette költészet, absztrakt ritmikus tánc és archaikus iskolájú, de szabad színészi játék. A kísérleti produkció a Bharatanatyam dél-indiai klasszikus tánc művészetét használja, társítja és általánosítja a rítus megjelenítésekor. A filmben látható táncműfaj az indiai szakrális táncok egyik színpadra vitt változata, melynek lényege a letisztult, harmóniába rendezett, dinamikus művészi mozgás és a klasszikus dél-indiai zenei alap együttese. Ez a vizuális szimbólumok értelmezése nélkül is maradandó élményt nyújt a néző számára. A női főszereplőt örök sorskérdések gyötrik, melyek a másik nemhez, anyasághoz, múlandósághoz, a Természetfelettihez kötődnek. Miközben tánc-monológjában ismert női élethelyzeteket, valamint mély, elvont élményeket idéz, egyszer arcát kölcsönzi a Holdnak, melyen titokzatos mosoly ragyog, akár egy menyasszony mindent sejtő mosolya, másszor áttűnik rajta az a félszeg, emberi mosoly, mely szorongással teli, és az eget fürkésző vágyai és gondolata alatt ott lappang a halálfélelem. Majd újra feltűnik a harmonikus, törvényszerű, lenyűgöző szépségű Hold-arc, amelyet a hősnő a mindent magába foglaló rend /rendezettség/ megteremtése érdekében végrehajtott rítus segítségével nyer el. A történetben a főszereplő nőalak oly módon talál megnyugvást, hogy szolgál és ezáltal beépül egy magas esztétikájú rendbe.