A valaha minden képzeletet felülmúlóan népszerű nadályterápia alighanem egyidős az orvostudománnyal. Zsíros húsokért rajongó eleink főleg köszvény és gutaütés ellen „ragasztottak” nadályt, a vizek pedig bőségesen ontották az éhes vérszívókat, különösen Magyarországon, ahol a régi térképek tanúsága szerint még a XVIII. században is közel 4 millió hektárt borított víz. Külföldre is eljutott a híre, milyen bőven „terem” mifelénk a nadály. A nagy érdeklődésre való tekintettel a XVIII. század végére virágzó üzletág lett a piócakereskedelem. Bonaparte Napoleon császár egy év alatt 6 millió piócát vásároltatott Magyarországon. Ezt az eleven minigyógyszergyárat és biopatikát az USA-ban nemrég az „élő orvosi segédeszköz” kategóriába sorolták. Baleseti, plasztikai és mikro-sebészeti eljárások során használják a vérrögképződés megakadályozására, no meg a pangó keringés helyreállítására. Kiderült, hogy testrészek visszavarrása, illetve szépészeti műtétek után 80%-kal javul a sérült szövetek (pl. visszavarrt fül, ujj, végtagok stb.) regenerálódása, ha nadályt tesznek a beteg testrészre. Nem csoda, ha újra divatba jött a piócakúra.