A három csontváz
A norfolki King’s Lynn múzeumának egyik tárlójában egy csontváz látható. A legenda szerint eredeti tulajdonosa egy különös sorsú községi tanító, bizonyos Eugene Aram volt, aki 18. században élt. Életéről számos dokumentum tanúskodik, még regények is születték róla, illetve arról a nevezetes perről, mely megpecsételte sorsát. Kortársai tudós emberként ismerték, aki számos klasszikus és élő nyelven írt, olvasott és beszélt. Negyvenes éveiben fogott neki élete főművének, a Nagy Kelta-Szótár elkészítésének. Az ígéretes mű azonban nem készülhetett el, közbe szólt a végzet… 1758 nyarán egy közép-angliai kisváros határában az ott dolgozó munkások egy emberi csontvázat ásnak ki a föld alól. Nyomozás indult, melynek során egy tizenhárom évvel korábban titokzatos körülmények között eltűnt férfi ügye is előkerült. A vizsgálat, egy tanú véletlen elszólása miatt, furcsa kanyart vesz: előkerül egy újabb csontváz. A tanúból vádlott lesz, majd az innen sok mérföldre élő nyelvtudós is gyanúba keveredik. Később, a több mint egy évtizeddel korábbi csalás sorozatra, és egy rablásra is kezd fény derülni. Aram, mint a jogot is jól ismerő tudós, a saját védelmét látja el. A történetben megjelenik a korabeli angol joggyakorlat számos furcsasága: a vádlottból a „korona tanúja” lesz, - Aramből pedig elítélt, és bár a csontvázak rejtélyére nem derült egyértelmű fény -. Így aztán a Nagy Kelta-Szótár munkálatai nem érhettek véget.

A velencei pékinas
Egy több évszázados hagyomány alapján, a velencei Szent Márk bazilika egyik erkélyén minden este hat óra előtt meggyújtanak egy gyertyát, az „ártatlan pékinas” emlékére. A helyiek közül sokan ismerik ezt a szokást, ám pékinasról, illetve a hozzátartozó legendáról már nem igen tud senki. Ez nem véletlen: a pékinas szerencsétlen esetéről csak a johannita lovagrend egyik igen régi évkönyvében olvashatunk. Manuel Cambo jogtudós, a nem rég kinevezett főbíró, ablakából kitekintve szörnyű bűncselekmény tanúja lesz: tőle nem messze egy férfi több késszúrással megöl egy ismert nemesembert, majd miután észreveszi a bírót az ablakban tőrét hátrahagyva elmenekül. Az őrség néhány óra elteltével letartóztat egy pékinast, épp akkor, mikor a szerencsétlen az áldozat fölé hajol, hogy megnézze él-e. Tettenérés, az eset egyszerű, mivel minden a fiatal férfi ellen szól. A bíróság, azaz Cambo főbíró elé hurcolják… Cambo saját szemével látta a gaztettet, ám az ő sajátos jogértelmezése szerint nem lehet valaki egyszerre az ügy bírája, és tanúja is. Így aztán nem tesz említést az általa látottakról, és az elé tárt bizonyítékok alapján elítéli az ártatlan pékinast. Vajon csak a bürokrata elképesztő korlátoltsága, vagy más körülmény is szerepet játszott az igazságtalan ítéletben? A valódi bűnöst később elfogták, az esetre fény derült, de ez már nem segíthetett a pékinason. „Emlékezzetek meg a szegény pékinasról” – Az eset miatt évszádokon át minden halálos ítélet aláírása előtt ezt a mondatot kellett a velencei bíráknak elmondani…