1. Rétyi nyír: Ez a történet az ember, a Természet és a természetfölötti hatalmak közti kapcsolatról szól. A székelység hiedelemvilágában gyökerezik, eredete a pogány korig vezethető vissza. Réty mellett, egy nyírfákkal sűrűn benőtt, tavakkal teleszórt területen egykor tündérek éltek. Esténként előbújtak a tavak mélyén álló palotáikból, énekeltek, táncoltak. Történetünk idején Zete, egy székely legényke a közeli Fergettyűvárból nézi őket. A vár különös: nincs ajtaja, ablaka, és körbe-körbe forog, így belátni róla az egész vidéket anélkül, hogy az őrhelyről el kellene mozdulni. Barátja, a Kakas rossz hírt hoz: a szacsvai várban lakó gonosz óriások közelednek, hogy elrabolják a tündéreket. Néhányan a tavak mélyére menekülnek, de legtöbbjüket elrabolják. A legényke és barátja néhány tündért megszöktetnek, a Fergettyűvárba viszik őket. Az óriások ostrom alá veszik a várat, de amint másznak fölfelé, a tündérek varázslatára az építmény egyre gyorsabban pörögni kezd, az óriások pedig sorra lerepülnek róla, így a bentiek megmenekülnek. A harcok elcsitulnak és a tündérek visszatérnek a tavakhoz. Közösen elhatározzák, hogy elhagyják a nyírest. Zete kérleli őket, hogy maradjanak, mert nélkülük ez a természeti csoda elpusztulna. A tündérek végül beleegyeznek. 2. Babba Mária: Ez a legenda a székelység erős hitéről szól, valamint arról, hogy a hit ereje mennyire fontos tényezője egy kis nép összetartozásának, megmaradásának. Zete, és vele együtt a néző időutazásra indul: a történetek szereplőjévé válik, szemtanúja és aktív részese lesz mindezeknek. Tanúja annak, amint a tatár harcos lebénul, amint szekercéjével szét akarja vágni a szobrot. Ott van akkor is, amikor a tatárok szekérre teszik a szobrot, hogy elszállítsák. Furulyáját a kerék küllői közé dugva maga is hozzájárul ahhoz, hogy ez ne sikerüljön. A történelem viharai elcsitulnak, ismét a történeti jelenben járunk: hajnalodik, a zarándokok fölébrednek és indulnak a kegytemplomhoz misére. Zete a kegytemplomhoz közeli dombon áll, egy fényes kéz megérinti a vállát. Zete a nézi a kelő Nap fényében Szűz Máriát. Rájön, hogy csoda részese ő is, mindaz, amit István pap elmesélt neki, igaz. 3. A táltos asszony: Gyergyószentmiklóson egy vízi malomban vagyunk, Zete segít az öreg molnárnak búzát őrölni. Az öreg elkezd mesélni, hogy ez egy régi jóslat, a Táltos asszony javallt egy győzelmi módszert a gyergyóiaknak, hogy hogyan győzhetik le a kutyafejű tatárokat. Egyszeriben nagy ricsaj, harangozás, hallatszik, menekülnek a szárhegyiek be Gyergyóba, és kiabálják, hogy jön a tatár. Megfogadták a javasasszony tanácsát és gyorsan felállítják a megtévesztő csapdát a mezőn. Zete is segít a gyergyóiaknak, elhelyezik a lábasokat, a kalapokat felhelyezik a karókra, és visszavonulnak. Kidugja a fejét és leskelődik, és amerre a szem ellát egy rögtönzött madárijesztő hadsereg áll Gyergyó határában. Várakoznak csendben, a malmot is leállítják, hogy ne verjen zajt. Hirtelen csörömpölés hallatszik, a tatárok belehajtanak az edényekbe, megzavarodnak, és menekülni kezdenek. A tatárokat legyőzik, Zete és az öreg molnár kimennek a csata helyszínére, mindenhol behorpadt lábasok, kalapok hevernek a mezőn. Az elesett tatárokat a székelyek tisztességgel eltemették. A kápolnánál, ahol megjelent Bákainé szelleme, többen összegyűltek és a Táltos asszonyra emlékeztek.