"A művészettörténet engem jelölt ki, hogy megfessem a Müller-képeket. Történetesen így is hívnak."

Müller Árpád festőművész minden reggel 6 óra 4 perctől 10-ig dolgozik. Csak ezután válik alkalmassá arra, hogy a hétköznapok világát elfogadja és kezelni tudja - vallja magáról. Nem a múzeumnak fest, hanem azért, hogy örömöt szerezzen alkotásaival az embereknek mindennapi életükben. Nem akar divatos lenni, hogy soha ne menjen ki a divatból. Boldog képeket szeret festeni. 45 évesen azonban örökre elalszik. A portréfilm szokatlan feladatra vállalkozik, ami talán a legimponálóbb egy festőművész számára: munkáiból és gondolataiból ismerjük meg, milyen ember lehetett, hiányát a filmben - miként az életben is- festményei kárpótolják szeretteinek, rajongóinak szemében. A dokumentumfilm a rendkívül gazdag hagyaték kiemelkedő alkotásainak világán keresztül mutat be egy sokoldalú tehetséget, egy filozófikus gondolkodót, egy szerető férjet, fiút, barátot, alkotótársat. Egy festőművészt, aki Glatz Oszkár-, Barcsay- és Dürer-díjas, aki közel 3000 alkotást hagyott ránk maga után.