RENDEZŐI KONCEPCIÓ Rendezői stratégiánk, olyan ISMERETERJESZTŐ dokumentumfilm SOROZAT megvalósítására irányul, amely a műfaj megújítására törekedve a vizuális és szellemi hitelesség megrázó varázsával és mozgósító erejével kívánja nézőit katartikus befogadói élményben részesíteni. Egy olyan mozira készülünk, amely a néző számára nem csak egy vonzó élmény, hanem egy magával ragadó szenvedélyes és katartikus élet törekvéseit, küzdelmeit, sikereit és kudarcait a személyiség varázsán keresztül példává emeli. Alkotás; magatartás; társadalmi cselekvés. Makovecz Imrét sokoldalúsága emelte ki építésztársai közül – munkássága az organikus építészet magyar vonulatának kiteljesítése és közéleti szerepének jelentősége mellett a fiatal építész generáció nevelésében is kiemelkedő. Filmünk célja tehát nem korlátozódik csupán az életműve – rendezői munkánk lényege, hogy az emberi teljességet vigyük képernyőre, az ellentmondást nem tűrő személyiség méltóságát, találékonyságát s az elődöktől kapott örökség tiszteletére épülő tevékenységek továbbörökítésének szükségességét felismerte. A filmben nagy jelentőséget kap meg nem valósult álma, a meg nem épült „magyar Sagrada Familia” – a felső krisztínavárosi templom, mely életművének koronája lenne. Makovecz Imre, a magyar organikus építészet atyja és mestere már nincs közöttünk. A képíró számára a jelenlét hiánya komoly ábrázolási nehézségeket okoz; Makovecz Imre jelentőségét szerencsére nem kevesen még életében felismerték, így elgondolásait, terveit, álmait egész munkásságát és stratégiai koncepcióit sok képanyag őrzi. A filmben nagy szerepet kapnak majd ezeknek a kortárs alkotóknak a filmrészletei, filmfelvételei, fotói amelyekben jelen van a velük egy időben élő alkotó érdemeivel és hibáival együtt – rendkívüli kreatív személyiségének közösségteremtő mozgósító ereje, küzdelme. Nagy szerepet kapnak tehát az archív felvételek, amelyek megidézik Makovecz Imre emberi jelenlétét a munkában, hétköznapjaiban, közéletben és a családban… Ezek közül különös jelentősége van a temetési szertartásnak, mely a film több pontján is megjelenik, de igazi értelmet a mű lezárásaként e megrázó búcsú jelenik meg munkatársai,magyar és külföldi kortársai emlékezéseiben. A mű létrehozása során a vizuális eszközök sokfélesége szervesen épül össze a folyamatkövető dokumentumfilmek módszereivel. A filmben nagy jelentőséget kap a táj, amely elsősorban nagytotálokban fog megjelenni, de a filmidőben ugyanilyen hangsúlyt kapnak a települések, a vidék, a táj apró részletei is. A tárgyi világ mellett nagyon nagy szerepet kapnak a megnyilatkozó és a néma arcok, az indulatokat, örömöt, félelmet haragot sejtető arckifejezések, amelyek megmutatása során kifejezetten fontosak a film képi világában a szemek megmutatása, kiemelve e csodálatos látványból a „lélek mélyére utaló univerzumot”. A film rendezői alapmagatartása, hogy a verbalitás és a vizualitás a műben egymást kiegészítve bemutassa a demokratizmus törvényszerű ellentmondásait és e társadalmi „együttlét” mindennél fontosabb előnyeit. Fel kívánjuk villantani az ember körüli struktúra látható és láthatatlan terében rejtőzködő humánumot, politikumot, az ideológiák és a gazdaság összefüggéseit amelyek összefüggéseiben beszélhetünk csupán a „haladás”, a földrajzi és nemzetközi környezet és a személyi feltételek függvényében a lehetséges emberi méltóság és életminőség megvalósításának mikéntjeiről. E stratégia szerves része, hogy a film előállítása, gyártása, tökéletesen egyenrangú tartalmi feladat, annak terjesztésével és a funkcionális befogadás megszervezésével. Ez egyben a dokumentumfilm megújító törekvésének másik tartalmi oldala, amely a televízió csatornákat a centrumban tartva, olyan mű létrehozására kötelez, amely nem a vaspolcoknak, hanem a csúcstechnológia által forrongásban lévő új media lehetőségek SOKFÉLESÉGÉNEK készül. Szalai Györgyi Dárday István