A Magyar Szentek-sorozat IV. 26 perces része. Az epizód megvalósítási koncepciója, stílusa, technikája megegyezik a Szent Istvánról és a családjáról szóló előző három filmmel. Tekintettel a Szent István évre, a fehérvári kiállításra, a bemutatókra, így Erkel „István király” című operájára, az István, a király jubileumi bemutatója körüli botrányra, úgy gondolom, hogy a szent király kultusza, utóélete és aktualitása egy külön epizódot. A tartalmi koncepció szembeállítja a kiérdemelt tiszteletet és a kulturális hanyatlással együtt járó devalválódást. (Lásd: egyházi énekek, ereklyekultusz >< a név üzleti alapú kihasználása, az István, a király gyenge akaratú bábfigurája.) Érzékeltetve a folyamatot ezúttal visszafelé mennénk az időben. Az epizód a legújabb kor idevágó eseményeinek híradós áttekintésével kezdődik: aratóünnep, az 1938-as eucharisztikus ünnepségei, Szent Jobb körmenet régen, Rákosi beszéd az alkotmánynapról, az Új kenyér ünnepe, mai körmenet, szabadtéri szentmise, Mesterségek ünnepe a várban, légi parádé a Duna fölött, tűzijáték régen és ma. Látványos megoldás lehet a fekete-fehér é a színes anyagok váltogatása témák szerint. Szóba kerül az ünnep kapcsán mostanság becsúszó téves értékelése („A magyar állam születésnapja”), amit a film megpróbál helyretenni. Bemutatjuk azt a mérhetetlen gazdagságot, ahogy a szent király nevével élnek és visszaélnek: templomai, települései, terei és utcái, köztük szokatlanabbak (pl. Szentkirályszabadja), intézmények (egyetem, kórház, iskola, nyomda stb.), tárgyak, köztük árucikkek (keserűvíz, csokoládé), templomi és világi festmények, szobrok, bélyegsorok. A tudós könyvét (Györffy György: István király és műve, a regényt (Kós Károly: Országépítő), színdarabot (Szabó Magda: Az a szép fényes nap, Pozsgai Zsolt: Boldog Asztrik küldetése és Mayer püspök tiltakozását is idézve), zenét, azon belül egyházi és népénekek, dalmű (Erkel: István király, Beethoven nyitánya), a musical és folytatása (Szörényi: Veled, Uram!), legendák és mondák, népszokások (regölés). Külön fejezetet érdemel az ereklyekultusz, azon belül is a Szent Jobb, és még inkább a Szent Korona, mely, függetlenül attól, hányan hányféle korba helyezik a keletkezését, Szent Istvánhoz kötődik. Beszél a film Szent István nemzetközi megítéléséről (külföldre került ereklyéi kapcsán), szentként való elfogadásáról. Ennek kapcsán pedig a magyar „háromkirályok” (István, Imre, László) középkorban kivirágzó, majd elhervadó kultuszáról. Végül, hogy a király evilági nimbusza is helyreállítassék, zárásul szó kerül aktualitásáról: Szent István, de már apja is végérvényesen Nyugat-Európához „láncolt” bennünket. És egy ajánlásról. A nemzetnek van tavaszi, nyári és őszi ünnepe, de nincs téli. Ünnepeljük az európai Magyarország születésnapját Szent István koronázásának évfordulóján a téli ünnepkörben. A december 26-i István napkor vagy január 1-jén.