Ezek az eddig soha nem látott mozgóképek Rákosi Mátyás szovjetunióbeli száműzetése során készültek. A 8 mm-es, hang nélküli, többnyire színes felvételeket az isten háta mögé eldugott első titkár őt meglátogató családtagjai rögzítették 1959 és 1968 között Rákosi száműzetésének éppen aktuális állomásain. Az egykoron rettegett főtitkár életének utolsó 15 esztendejét Magyarországtól távol, a legkülönbözőbb szovjet városokban, falvakban töltötte. Rákosi Mátyás 1956. július 26-án hagyta el Magyarországot felesége társaságában. Távozását átmenetinek gondolta, éppen csak a legszükségesebb holmikat pakolta fel a gyógykezelés idejére. Az, hogy soha többé nem térhet haza, meg sem fordult a fejében. A moszkvai elvtársak a kellemes éghajlatú, ám Moszkvától biztonságos távolságra, mintegy 1400 km-re elhelyezkedő Krasznodart jelölték ki a Rákos-házaspár tartózkodási helyéül. Az idős házaspár 1962 szeptemberében 4000 km-t utazott új szálláshelyére, Tokmakba. 1965 novemberében az MSZMP Politikai Bizottsága - tekintettel Rákosi gyorsan romló egészségi állapotára, Brezsnyev előzetes jóváhagyásával - engedélyt adott arra, hogy egy jobb klímájú, de Moszkvától továbbra is biztonságos távolban lévő városba, Arzamaszba költözhessen Rákosi. Innen 1 év múlva Gorkijba mentek. 1970 novemberében szívinfarktust kapott, 1971 januárjában veseműtéten esett át. Február 5-én hunyt el, 79 éves korában. 15 éven át tartó szovjetunióbeli “gyógykezelése” véget ért.