Van egy alig 900 lakosú kis falu, az egykori Zemplén megye sarkában: Makkoshotyka. Talán a közvetlen környezetében lévő kisebb településeken kívül a lakosság nem is nagyon ismeri a nevét. Pedig erről a példamutató faluról mindenképpen szólnunk kell. Miben példamutató? Mintegy 120-150 évvel ezelőtt a falu tulajdonosai, a Meczner család, a szőlőmunkák szakszerű elvégzésére és a hiányzó paraszti bérmunkások kiegészítésére idetelepített öt cigánycsaládot. Kapás cigányoknak nevezték őket. A családok szorgalmasan dolgoztak, éjjel-nappal együtt a magyar szőlőmunkásokkal, utánuk települtek még cigány rokonok, ők maguk is gyermekeik révén egyre növekvő létszámot „teljesítettek”, összeházasodtak a cigány és nem cigány családok gyermekei, de ami a leglényegesebb: végzett munkájuk alapján becsülték egymást. A megbecsülésre valós okot adott a szőlőművelés. Egyike a legkeményebb mezőgazdasági munkálatoknak. Nyáron a negyven fokos hőségben, télen a fagyban, no, és persze tavasszal és ősszel is, igen kemény fizikai munkát végeznek azok, akik a szőlészet területén dolgoznak. De dolgozott mindenki! És meg is becsülték egymást, mert látták az együtt végzett munka eredményét. Azon ritka falvak egyike lett Makkoshotyka, ahol nem alakult ki cigány-nem cigány ellentét. Testvérként, szinte egy nagy családként élnek. Mai nap is közös rendezvények vannak azokon a ritka ünnepnapokon, amelyeket a mezőgazdaság ünnepeinek nevezünk: az új kenyeret ünneplő falunapon, vagy a szüret lezárását jelentő istentiszteleten. Hát ezért kell Makkoshotykáról beszélnünk, mert: … ez egy ilyen falu…