József és Kati a mai Magyarország egy isten háta mögötti eldugott tanyán élték egész életüket, rajtuk kívül már senki nem él a környéken. Minimális kapcsolatuk van az őket körülvevő világgal. Sanyika, a fiúk, egy igazi világpolgár, aki munkája kapcsán sokat utazik, de minden nap felhívja a szüleit a náluk hagyott mobiltelefonon. A két ember életében ez a modern eszköz teljesen idegen. Józsefet különösen zavarja és nem is tud és hajlandó beszélni rajta, azonban Kati mindig készül a hívásra. József egy, a házukon lévő betört ablaknak készíti a tokját, az ablakot felosztó keresztléceket kalapálja össze a tornácon, míg Kati vele szemben az asztalnál kalácsot gyúr. Szótlanul dolgoznak, Kati néhány szót intéz József felé. Szavait erős, mélyről jövő köhögés szaggatja. Egy nagyobb széllökés leszakítja a bedeszkázott ablakuk egyik darabját, a huzat a szobában a polcon álló családi fotót a földre löki. A hangra odakapják a fejüket, így nem látják, hogy a fuvallat belefújja a József által felhalmozott forgácsot Kati tésztájába. Újra összenéznek, Kati József kezére mered, amit a készülő ablak üvege elvágott. Ekkor megszólal a telefon, Kati ugrik, hogy felvegye, és közben kötözné vérző férje kezét. Kati ugyanazon az éjszakán erős köhögő görcsök közepette rosszul lesz, József ápolja, a telefont is megpróbálja használni, hogy segítséget kérjen, de hiába. Kati hajnalban meghal. Másnap reggel József monotonon eszi a Kati által előző nap kemencébe rakott kalácsot, amikor is valami megakad a torkán és eszméletét veszti. József egy keresztekkel teli hegyen találja magát egy Férfival, aki a keresztkészítőnek nevezi magát és felajánlja Józsefnek, ha elégedetlen a sorsával választhat egy másik keresztet magának. József végül megtalálja a keresztek között ugyanazt, amit az ablakhoz készített, és azt választja. Eszméletlen állapotából felocsúdva felköhögi azt a forgács darabot, amit előző nap fújt a szél a tésztába. A kertben álló diófa alá temeti az asszonyt és sírjához állítja az ablak-keresztfát, majd befejezi a munkát a ház ablakán. Amikor bezárja az elkészült ablakot, a süvítő szél hangja jelentősen tompul, először a film folyamán. Ekkor egy autó kanyarodik a tanyához vezető útra, amelyben a fia, és annak családja utazik. Kiszállnak a járműből, és amíg ők az erős széllel küszködnek, gyermekük odarohan a diófa alatti sírhoz és egyenesen az ablak mögött álló Józsefre néz, és integet. József kinyitja az ablakot és ekkor az erős szél ismételten megcsapja, szeme sarkából egy könnycsepp gurul végig az arcán.