"Még ha száz esztendeig is fog tartani a trianoni gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a területet, ami ezer esztendeig a miénk volt és feltétlenül a miénk a természettörvények kérlelhetetlen következetességével. /.../ A teendők legfontosabbika, a legelső, amit minden körülmények között tennünk kell, az a "haza" alapos megismerése." / prof Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza/ Jelenleg Magyarország mezőgazdasága jelentős vízgazdálkodási problémákkal küzd. Volt azonban a Kárpát- -medencének egy sajátos vízrendszere, amely az árvizek csapdába ejtésével, szétterítésével kiegyenlítette ezeket a csapadékingadozásokat. Erre a természetes rendszerre épült hosszú időn keresztül az ártéri gazdálkodás, amely az áradó folyók medrét fokokkal megnyitotta,vizét pedig ásott csatornákkal terelte a megművelni kívánt területek felé. Ennek a gazdálkodási módnak igen gazdag volt a haszonvétele a halászattól, madarászattól a rideg állattartáson és méhészeten át a kertészetig és gyümölcsészetig. E gazdálkodás 3 feltétele: az áradó folyók megléte, a magas erdősültség és a csatornarendszert fenntartó ember munkája. Azé az emberé, aki magát e tájon Isten teremtő munkája folytatójának tekintette, azt a természeti csodát pedig - a Kárpát-medencét - amiben élt, az élet templomának. Ez a gazdálkodási mód egyben minta és kiinduló pont lehet korunk természettel együttműködni kívánó modern mezőgazdálkodási módszerei számára is.