A portréfilmben Bay Zoltán, fizikus (1900-1992) életpályáját mutatjuk be. Református lelkész családból származott, érdeklődött a művészetek iránt, baráti kapcsolatban volt Szabó Lőrinccel, Németh Lászlóval, Szent-Györgyi Alberttel és Neumann Jánossal is. 1936-ban vette át az Egyesült Izzó, a Tungsram kutatólaboratóriumának vezetését, 1938-ban a vállalat anyagi támogatásával megalapította az Atomfizikai Tanszéket a Budapesti Műszaki Egyetemen. A II. világháború alatt elhatározta, hogy megradarozza a Holdat. A háborús körülmények többször meghiúsították a kísérlet végrehajtását, azonban Bay nem adta fel elhatározását. Kidolgozta a jelismétlés és jelösszegzés elvét, amely lehetővé tette a sikeres Hold-radar kísérletet 1946. február 6-án. Az amerikai John de Witt ezredes csoportja három héttel korábban szintén észlelte a Hold-visszhangot, azonban Bay Zoltán a jelösszegzés módszerével egy új tudományág, a radarcsillagászat alapjait rakta le. Kifejlesztette a gyors részecskeszámlálásra is alkalmas elektronsokszorozót, amelynek két korai példányát a Washingtoni Smithsonian Múzeumban állították ki. Bevezette a máig használatos fénysebességre alapozott új méter definícióját, 1980-ban elméleti kutatásaiért megkapta a Philadelphiai Franklin Intézet Boyden-díját. A háború alatt több zsidó mérnököt mentett meg a deportálástól, üldözte a nyilas hatalom, 1948 után pedig a kommunista rezsim elől az Egyesült Államokba emigrált,  a rendszerváltozáskor rehabilitálták. Washingtonban élő feleségével, Bay Júliával korabeli 16mm filmrészletek bejátszásával emlékezünk a fizikusra. Az 1940-es évekről írt naplójából (Az élet erősebb) idézünk Adorjáni Bálint, színművész közreműködésével. Bay Zoltán unokaöccsével, ifj. Bay Zoltánnal pedig az egykori Egyesült Izzóban felelevenítjük a sikeres Hold-kísérletet.