A történelmi Magyarország évszázadokon át egyik legismertebb, legnagyszerűbb borvédéke a ménesi volt. Valószínű, hogy helyi legenda, hogy Kölcsey először a „ménesi szőlő vesszein nektárt csepegtettél” sorokat írta le. A XII. századi oklevelek tanúsítják az itteni szőlőtermelést. Egy 1177-es oklevél már nem csak a szőlők, de a szőlőművelők nevét is tartalmazza. Persze Arad környéke is a hadak útján volt, így a magyarság pusztulása és a szőlő pusztulása hasonló volt, mint más megszállt területeken. Aztán az 1700-as évek közepétől fellendült a szőlőtermelés és borkereskedelem. Grassalkovich Antal Máriaradnán és Gyorokon már vörös aszút termelt. Ménesről Csehországba és Fiumébe szállította borait. A ménesi bor történetének legnagyobb sikere az 1862-es Londoni Világkiállítás, amelyen a „ Magyar borok királynője” a ménesi lett. A borvidék két önálló területre osztható, a vörösboros ménesi és az inkább fehérboros magyarádi körzetre. (fő fajták: mustos fehér, királyleányka, bakator) Ménes vitathatatlan leghíresebb terméke a ménesi aszú. A talaj- és éghajlati adottságok, a megfelelő páratartalom miatt , egyedülálló minőségű aszúbort termeltek az elmúlt évszázadokban. Filmsorozatunk mindenkor visszatekint a múltba és keresi mi maradt belőle a mába. Balla Géza birtokán hosszú idő óta kísérleteznek vörös aszúval, kíváncsiak vagyunk, sikerült-e? A régi bortermelő vidéken rengeteg az elhagyatott, elhanyagolt szőlőterület, de Balla mellett más magyar borászok is dolgoznak, Ópáloson Barabás József, de a Minorita Rend is visszaállította szőlőbirtokát Ernő atya vezetésével. Bár a gyönyörű hegyláncolatokon a kipusztult szőlők nyoma gyakrabban látszik, mint az új telepítés, azért jelentős román, olasz, francia tőke is áramlott a vidékre. A forgatás felfedezés is, értékek kutatása e soknemzetiségű tájon. Erdélyi János-Ambrus Lajos