A kétrészes 52 perces dokumentumfilm kifejezetten dinamikus, sodróerejű, informatív film lenne. Ebből az időszakról még közöttünk vannak azok a politikusok, írók, publicisták, akik jelen voltak a rendszerváltás; rendszerváltoztatásnál. Nagy erénye a készülő filmek, hogy az események személyes résztvevői szólalnak meg, személyes hangon, narrátor szövegekkel keresztbevágva. (A narrátor szövegek eredeti írások, rádiós és televíziós szereplések alapján készülnek.) Műfaja: dokumentumfilm Formátum: Határozott és azonnal beazonosítható főcímmel kezdődik, amelynek alapja egy montázs, a politikusokról, meghatározó helyszínekről, eseményekről. Félig élőképes, félig grafikai megoldással készül a főcím, lezárással. A főcímet követően narrátor szöveggel kísért összeállítás, montázs következik a múlt század népi gyökeiről. Az előzmények felvillantása után megszólalnak azok a szereplők, akik a rendszerváltás ikonja voltak, riportokban megjelenítve a korabeli eseményeket, a monori találkozótól indulva. A megszólalók közötti montázsok narrátor szövegének alapja zömében, Tőkés Rudolf: Kialkudott forradalom című, 1988-ban írt tanulmánya, elemzése. Ennek a könyvnek célja volt a külföld számára árnyaltabbá tenni a magyarságképet. E forrás és más tanulmányok felhasználásával a hazai nézőközönség, főleg az azóta felnőtt generáció, a fiatalok számára tesszük árnyaltabbá a rendszerváltozás korszakát és eszmeiségét, szándékát. Éppen ezért a rendezői koncepció alapja, hogy modern és korszerű dokumentumfilmes eszközökkel élve, követhető tesszük a népi vonal szerepét a rendszerváltozásban. Ennek egyik eszköze, hogy kamerán kívül kérdezünk, ezzel tömörítve a mondanivalót. Így, mintegy monológnak tekinthetjük a riportokat, amelyek lendületesek, személyesek lesznek. A narrátor szövegek is sűrítik a tartalmat. A harmadik eszközünk a „névjegy”: Egy-egy rövid tömör bemutatással exponáljuk a soron következő megszólalót, ezzel is a film gyors ritmusát szolgáljuk. A tömör, távolságtartó tényeket közlő dokumentumok, archív felvételek váltják a személyes emlékeket. Montázs, névjegy, riport, korabeli archív anyag- ezek keresztbevágott váltakozásából épül fel a film. Felkeressük az eredeti helyszíneket, Monor, Lakitelek, Parlament. Az idézetek alá tett zenék, atmoszférikus hangok erősítik a mondanivalót. A riportalanyokat, ahol csak lehet, nem leültetve, hanem eredeti helyszínen, megmozgatva próbáljuk megszólaltatni. Egy összegzéssel, pl. idézettel az említett könyvből, (Tőkés Rudolf: Kialkudott forradalom) és lezáró montázzsal fejezzük be a filmet.