A történet 1849 nyarán játszódik. Emmiék egy takaros kisvárosi polgárházban laknak. Viktor, a közelben állomásozó honvédsereg közkatonája gyakran szökik ki a táborból, hogy Emmihez mehessen. Viktor egy éve jár ide, és régóta ígéri, hogy amint vége lesz a háborúnak feleségül veszi a lányt, azonban őt leginkább az érdekli, hogy Emmi kiszolgálja az asztalnál és az ágyban egyaránt. Ahogyan a háború zajlik, és újabb csapatok érkeznek a városkába tiszteket szállásolnak el, így lesz Emmiék házának lakója egy jóképű őrnagy. A tiszt műveltségével, finom modorával hamar vonzalmat ébreszt a lány szívében. Viktor gyanút fog és féltékenykedni kezd. Jelenetet rendez, még pofon is vágja a lányt, aki erre elküldi a házból, majd végleg szakít vele. Emmi próbál ellenállni az őrnagy iránti vonzódásnak, de ráébred, hogy szereti őt. Viktor bosszút forral, úgy érzi, nincs más választása, mint a lány szerelmét tönkretenni. Kinyomozza, hogy az őrnagynak felesége és gyerekei vannak. Gyászjelentést küld az őrnagynak a felesége halálhíréről, amelytől az őrnagy teljesen összeroppan. A háborúban megsérül, Emmi ápolja. Lassan felépül és megkéri Emmit, hogy menjen vele haza és szeresse a gyerekeit anyjuk helyett. Emmi elmegy szerelmével, azonban amint hazaérnek az őrnagy előremegy és ebben a pillanatban kilép a felesége a ház ajtaján. Viktor szét akarta szakítani a szerelmeseket, ezért készített hamis gyászjelentést, de pont ő lett aki összehozta őket örökre. Viktor a Kálvária-dombról figyeli, amint három koporsót visznek ki egyszerre a házból. Egy reggel halva találták őket, megölték magukat. Viktor pisztolyt vesz elő és lelövi magát.