Az otthonom egy ház legfelső emeletén egy kis tér felett „lebeg”.Ezt a kis teret - a bérházunk oldalából kinőtt félsziget formájú földdarabot - három oldalról forgalmas, zajos beton utak ölelik szorosan magukhoz. Olyan, mintha meg akarnák fojtani ezt a magára hagyott szemetes, bozótos vadont. 
Aztán mint egy villámcsapás, a 2000-es évek elején elkezdett minden mozogni, változni. Föntről az ablakból minden mozdulat jó látható volt.
Munkások kopaszra gyalulták a kis vadont, emberek jöttek- mentek, mértek, számítottak, szállítottak, gödröt ástak… átláthatatlan kerítéselemekkel eltakartak mindent. Titkosítottak.Felülről láttam, ahogy hamarosan ott termett egy formátlan valami, amiről nem lehetett tudni, hogy micsoda, mert fekete nylonnal volt bebugyolálva.S szivárogni kezdett a hír: itt fogják a Turul szobrot felállítani.Érdeklődők, szimpatizánsok és antiszimpatizánsok, érvényesülni akaró operatőrök hol leselkedtek, hol ócsárolták egymást.
Megéreztem, hogy nagy és országos dolgok fognak történni az ablakom alatt.Azonnal eldöntöttem, hogy kamerával fogom követni innen felülről a szobor fogadtatásának tragikus, komikus és megrendítő folyamatait, s amiről lemaradtam, azt az anyagot majd tőlük – az operatőröktől - fogom megvenni.

Ahogy figyelem a térnek volt, van és lesz egy szigorúan privát élete, mely rólunk, emberekről szól. 
Hogyan szaladnak a késésben lévő gyerekek az iskolába és hogyan futnak utánuk lihegve a nagyszülők a 13 kg-os táskával, mert az érvényesülés minimum 6 éves korban kezdődik vagy korábban.
Hogyan sepri a buszmegállót a sötét napszemüveges és fehér cérnakesztyűs úrinő, aki annyira felismerhetetlen, mintha illegalitásban lenne.
Milyen habzó indulatokat vált ki két autó koccanása?
Milyen, mikor késő alkonyatban becsomagolják a Turul szobrot papírba és milyen mikor később, a hazafelé siető fiatalember sűrű káromkodások közepette kicsomagolja a Turult a papírból.
S milyen amikor esik az eső, és ázik a Turul és áznak az emberek is? 
Innen felülről az ötödik emeletről pontosan látható, hogy az ember olyan, mint az ernyője. Bármilyen furcsa, de felülről szép emberi megnyilvánulásoknak is tanúja az ember, ahogy egy botladozó öregemberrel szembejövő kamasz lány szó nélkül lehajol és megköti az idegen öregnek a kibomlott cipőfűzőjét, majd szó nélkül megy tovább a maga útján.
Ilyen élményt jelent számomra a tér, ahogy felülről nézem az embereket napról-napra.A szobor és a körülötte zajló epizódok a jelenkori Magyarország feszültségeiről, szerethetőségéről, ellentéteiről szeretne igaz képet adni fentről az ötödik emeletről.

2011. november
Gyarmathy Lívia