HÁROM KIRÁLYOK dokumentumfilmsorozat
3x26 percben

A RÁKOK KIRÁLYA, A LÁP KIRÁLYA , A HÁLÓ KIRÁLYA. Három XXI. századi biblikus sors. Királyok az Írás szerinti és a szó mai, fiatalok használta értelmében. Párhuzamos életutak, amelyek a tudat alatt valami különös, (új)szövetséget alkotnak. Egyedi filmekként is helytállnak, de a sorozatban egymást erősítik, egymásból következnek. Szituációs jellegű, a játékfilm határáig merészkedő kreatív dokumentumfilm-sorozat, amelynek karizmatikus, szeretnivaló figurái izgalmas és életszerű helyzetekben, organikus képi világban mozognak.

I. rész: A RÁKOK KIRÁLYA
Csukrán Mihály a szabolcsi Újfehértón él. Vagy harminc éve bokszbajnokságot nyert a Vasas csapatával, de ivott és verekedett, így hamar visszakerült a falujába. Rokkantnyugdíjából tartotta el a tsz-ből kisemmizett szüleit, szegényen éltek, mégis négy Guiness-rekordot állított fel. A maratoni távot például hétszázszor futotta le. Bosszantotta, hogy az újságok valami bolond franciáról cikkeztek, hogy micsoda eredményt ért el, ezért hát ő is megpróbálta. Hátrafelé, gumikötelezve. A falu sihederei először gúnyosan nevetve futottak utána, majd kifogyva a szuszból, halálos komolyan. Egy idő után az odalátogató idegen azt látta, hogy az egész falu hárafelé fut és gumikötelezik. Mihály épített is egy tornatermet, a szüleitől örökölt portán. A világ legfurcsább edzőterme ez: a fal drótból, a tető bádoglemezekből. Ki-bejár rajta a szél, de minden délután megtelik. A „ketrecben” fociznak, súlyt emelnek, egy srác súlyos vasrúddal traktorgumit püföl. Misi bácsi szerint ez elsőosztályú vállizomerősítő. Csupa szegénysorsú kamasz, akik  ketrecükből Mihály segítségével szeretnének kitörni, hogy visszafordíthassák a visszafelé járó idő óra mutatóját.

II. rész: A LÁP KIRÁLYA
„Most jobbra, most balra, most éles kanyar jön, itt meg kátyú lesz.” A nagyecsedi utcákat kétüléses kerékpáron járjuk Szántó Sándorral, aki hátulról dirigál. Mindebben semmi különös nem lenne, ha a harminc év körüli, kétdiplomás fiatalember néhány éve nem vesztette volna el a szeme világát. Azóta vakon is megpróbál teljes életet élni, belevetette magát Ecsed híres néprajzába; szíjat fon, íjászkodik, táncol. Most épp a lápra igyekszünk: gyékényt vágunk, amiből szakasztókosár, lábtörlő, papucstojástartó készül. Sándort látókorában is ezer dolog érdekelte. Az Árvalányhaj néptáncegyüttesnek alapítója volt, s ma is járja, vakon. Táncos a sötétben. De hiába a megőrzött életszeretet, a boldogságra való képesség: hiányzik az ősz ezer színe, a húsleves aranykarikái, a táncpartner tekintete. Marad a láp sötétje, amiből mindig, minden pillanatban ki kell kecmeregni.

III. rész: A HÁLÓ KIRÁLYA
„Jó estét, itt a moldvai Csángó Rádió, Lőrinc Celestint hallják.” A stúdió a Kárpátokon túli Csíkfalu parasztházának konyhasarka. Celestin az ágyából beszél, merthogy gyerekként leesett a cseresznyefáról, azóta mozgásképtelen. Néhány éve, az internet segítségével röpíti gondolatait a világba, s a hazai hangot hallva, a hálón fennakad több száz csángómagyar vendégmunkás. A Spanyolban, Olaszban kemény, rideg munkát végző birkanyíróknak, eperszedőknek Celestin hangja jelenti az otthont: falujukat, hátrahagyott családjukat. A szeretet hullámhossza utóbb a szerelemé is lett; egy külföldre szakadt klézsei lány már meg is látogatta főhősünket. Azt beszélik, hamarosan esküvő lesz. Az év közben Olaszban dolgozó falubeliek pedig nyaranta felkapják Celestint, s hálából megfürdetik a Szeretben, a falu melletti folyóban.