BERTI, A RÓZSASZÍN BARIKA KALANDJAI
Egy gyerekeknek szóló, humoros, animációs mesesorozat első epizódját szeretnénk elkészíteni, melynek főhőse Berti, a rózsaszín barika. Berti kalandjai során, a gyerekek szerethető történetek formájában ismerkedhetnek olyan gondolatokkal, mint a tolerancia vagy az önálló gondolkodás fontossága. Az első rész önállóan is megállja majd a helyét, és egyben pilot epizód is a további támogatás biztosításához.


AZ ELSŐ RÉSZ TARTALMA
Berti hetedikként érkezett a Bégető családba. Idősebb testvérei, Barbi, Bélus, Benő, Borka, Brúnó és Bendegúz megszólalásig hasonlítottak egymásra, olyannyira, hogy szüleik gyakran össze is keverték őket. 
Mikor Bernát, a családfő a bölcső fölé hajolt, hogy szemügyre vegye a kis jövevényt, a szalmáról egy apró barika mosolygott rá, olyasforma volt, mint a többi Bégető gyermek, egy különbséggel: Berti rózsaszínnek született.

Amint a nyáj bölcsei megpillantották a kisdedet, heves bégetésbe kezdtek. Hosszas töprengés után Berga, a rangidős bölcs a szülőkhöz fordult:„Úgy határoztunk, hogy a kisded köztünk maradhat” Nagy sóhaj szabadult fel a Bégető házaspárból, birkaszájuk boldog csókban forrt össze. ”De - tartotta a magasba mutatóujját Berga – be kell festeni!”.

Amit a bölcsek kimondtak, az a birkanép számára maga volt a törvény, így Berti nyomban fehérre festették és a kisbirka most már semmiben sem különbözött társaitól. Egy reggel, mikor a család megérkezett a legelőre, Bégetőné megszámolta gyermekeit, majd felkiáltott. „Egy hiányzik!” „De melyik?” - kérdezte Bernát. „Barbi, Bélus, Benő, Borka, Brúnó, Bendegúz, Berti.” - sorolta a birkamama. A gyerekek bégettek egyet, a nevük hallatán, egyedül Berti neve után nem felelt senki.

Berti kétségbeesetten furakodott előre a végeláthatatlan gyapjútengerben. „Nem tetszik tudni, hol találom meg a szüleimet?”- fordult egy loknis hölgyhöz. „Van fogalmad róla hány ezer birka jár erre nap, mint nap?” „Jobban teszed, ha keresel magadnak másik családot. ” - vetette oda a hölgy félvállról. „De én nem akarok másik családot.”- felelte Berti. „Ugyan már, egyik birka olyan, mint a másik” - szólt közbe egy idősebb birkaúr.

Bernát hosszan kémlelete a domb tetejéről a legelőt, de hiába meresztgette a szemét, csak egy sereg egyforma birkát látott. Az égen sűrű felhők gyülekeztek, majd egy kövér esőcsepp az orrára hullott. „Még ez is!”- morogta Bernát, de nem tágított akkor sem, amikor zuhogni kezdett az eső. A sűrű vízfüggöny mögött egyszer csak egy halvány rózsaszín foltra lett figyelmes.„Ő az! Ez a mi Bertink!” - kiáltott fel és nekiiramodott a lejtőnek.

Bernát nagy lendülettel a fia nyakába ugrott. Őt követte Berta, majd sorban a testvérek. „Soha de soha nem fogunk többé befesteni!” – fogadkozott Bernát. A család vidáman indult legelni, Berti egész úton szökdécselt és olyan boldog volt, mint még soha.