Egy alföldi faluban, Lepénden járunk, az Úr 1896. esztendejében, a milleniumi ünnepségek idején. A gróf úr éppen meghalt, az ő temetése zajlik. A temetésen részt vesz a falu bírája, a paraszti származású, középkorú bíró, Göre Gábor is, mellette áll állandó esküdtje, Durbints sógor és Katufrék sógor. A temetésre városi urak is érkeznek, akik a szertartás után megkérik Göre Gábort, hogy vezesse körbe őket a faluban. A városi urak elhatározzák, hogy egy úri kaszinót emelnek a faluban, azonban hamar kiderül, hogy rengeteg pénzbe kerülne, így a faluházat teszik meg kaszinónak. Az ünnepélyes megnyitó után a városi urak már egy fürdőt is akarnak létesíteni. Göre Gábor azonban beleszól a beszélgetésbe,hogy van már fürdő a patak mellett. Ebéd után kimennek a "fürdő"-be, ami egy folyó melletti nagyobbfajta pocsolya. A városi uraknak több megpróbáltatás után végleg elegük lesz és elhagyják a falut. A kocsi kizörög a faluból, amiben a városiak utaznak, Göre Gáborék integetnek utánuk zsebkendővel és megállapítják, hogy szép dolog az úri kaszinó, de a kocsmában jobban érzik magukat.