Filmünk főszereplője egy jól szituált, 45 év körüli férfi, akit váratlanul kirúgnak a munkahelyéről, és az addigi családfenntartóból a család kolonca lesz. A pénz eddig nem volt kérdés, látszólagos nyugalom és béke volt otthon. A férfi sokat dolgozott, hogy megfelelő színvonalon eltartsa feleségét és gimnazista fiát. Hozzászokott, hogy ezt a feladatot egyedül kell megoldania, szerettei pedig ahhoz, hogy pénzkereső eszköznek tekintsék. Amikor beüt a baj, családtagjai meglepődnek, megdöbbennek, és többé nem úgy tekintenek rá, mint eddig. Hirtelen minden bizonytalanná válik, felborul az eddigi harmónia. A film olyan problémákat érint, tár fel, melyeket sokan megtapasztalnak. A családfenntartókra egyre nagyobb nyomás nehezedik, időhiánnyal, munkamániával, állandó teljesítménykényszerrel küzdenek. Az eltartottak személyisége is torzul, újabb és újabb kívánságok és az ebből fakadó elégedetlenség jellemzi őket. A film újszerűsége a megvalósításban rejlik, melynek legfontosabb eleme a szemszög, amely nem a szubjektív kamera használatra értendő, sokkal inkább a főszereplő álláspontját, személyes ráébredését jelenti. A férfi szemszögéből látjuk az eseményeket, aki vizuális napló formájában dokumentálja saját családja életét, munkahelye megszűnésétől a szétmorzsolódásig, és az azt követő újjászületésig. Amikor eltanácsolják cégétől, vesz egy kis kamerát, és elhatározza, hogy készít egy filmet a nagy „átváltozásról”. Amit felvenni kényszerül, az saját magát is nagyon meglepi.