Dokumentumfilmünkben drámai sorsokon keresztül mutatjuk be a kulákoknak minősített magyar középparasztság tragédiáját, ártatlan emberek meghurcolását és a hatalomnak való kiszolgáltatottságát. A kommunista pártállam a kemény munkával gazdálkodó középparasztokat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megakadályozóinak, reakciós osztályellenségnek tekintette és szovjet mintára célul tűzte ki felszámolásukat. 1948 majd 49-től a 25 kataszteri holdnál nagyobb birtokkal rendelkező parasztokat kulákoknak minősítették és teljesíthetetlenül magas beszolgáltatási járulékokat szabtak ki rájuk. 65.000 személy került kuláklistára. Akit egyszer kuláknak bélyegeztek, az ettől a bélyegtől sohase szabadulhatott meg. Napirenden voltak a „padlássöprések”, házkutatások, megfélemlítések. 1951-ben 10.000 „kulákot” telepítettek erőszakkal kényszermunkatáborokba és ítéltek teljes vagyonelkobzásra. A dokumentumfilm érzelmileg átélhető életutak tükrében tárja fel, hogy vált a szorgos kétkezi munkával kenyerét kereső középparasztság a Rákosi-rendszer politikájának áldozatává, a visszaemlékezők személyes tragédiáját, melyek hiteles és megrendítő képet nyújtanak a kommunizmus kuláküldözéséről. A filmben azok az idős emberek szólalnak meg, , akik az ötvenes években kulákok gyermekeiként élték át apjuk, családjuk meghurcolását. Megrendítő gyerekkori emlékeiken keresztül elevenednek fel szenvedéseik, nélkülözéseik, megpróbáltatásaik. Filmünk a kortanúk visszaemlékezésein keresztül idézi fel a kuláküldözés éveit és eleveníti fel ezt a történelmi korszakot.