A Magyar retró 2. - akárcsak a sorozat korábbi darabjai: a Budapest retró 1-2, a Balaton retró és a Magyar retró - archív mozihíradókból, rövid dokumentumfilmekből és reklámfilmekből készült. Ezek a filmek olyanok, mint a Kádár-rendszer maga: egyszerre tragikusak és komikusak. Tragikusak, mert propagandafilmek lévén úgy próbálják beállítani a szocialista rendszert, mint a létező világok legeslegjobbikát, de leleplezik saját magukat. Minduntalan kiviláglik, hogy a Kádár-rendszer áruellátásban, munkahatékonyságban, de még a szociális területen is (lásd lakáspolitika, egészségügy) messze elmarad a nyugati jóléti társadalmaktól. És komikusak, mert a mutatott képek és az azokat értelmező narráció gyakorta válik humorforrássá. A rendszerváltás után felnőtt generációk ámulva nézik ezeket a korlenyomatokat, alig akarván hinni a fülüknek, hogy szüleik és nagyszüleik milyen világban éltek. A filmek ezzel együtt jól tükrözik a korszak hangulatát, az épületek, a járművek, a ruhák, a hajviselet, a boltok - mind-mind művelődéstörténeti emlékek, sokatmondók és többnyire szórakoztatók is.