A legtöbb magyar számára a Balaton egyet jelent a nyaralással és a szórakozással. A tó körül élőknek már inkább az egész éven tartó munkás hétköznapokat környezetét jelenti. Azoknak viszont, akik minden hajnalban vízre szállnak, magát az életet. Halászok viszont egyre kevesebben vannak. Kihalt már az a generáció, amelyiknek apáról-fiúra öröklődő hivatása volt a hal vadászata és amelyik generáció sok tagja nemcsak a csónakban élt, hanem ott is halt meg.

A Balaton halászatát ma egy nagy cég végzi. Pedig régen nem így volt. A tengerpartokhoz hasonlóan a magyar tenger mentén is halászfalvak érték egymást, évszázados hagyománya volt a halászatnak. Mesterségből ma már csak a mesterség ünnepe maradt. A kisipari halászattal együtt a balatoni hal fogalma is múlandóban van. Bár beszélik, hogy egyre több part menti büfében árulnak pontyot vagy fogast, a leggyakoribb hal még mindig az Argentínából exportált hekk.

Filmünkkel a balatoni halászat problémáinak oknyomozása mellett magának a balatoni halászatnak a gyökereit, a múltját tárjuk fel. A Tihanyi apátság alapítólevelétől kezdve, a halászati céhek kialakulásán át, a társulások, és üzleti társaságok létrejöttéig bemutatnánk a balatoni halászat történetét, szokásait és eszközeit. Megismerünk személyiségeket, akik mind elkötelezett rajongói a Balatonnak. Egy-egy napjukat dokumentálva adunk képet azokról az emberekről, akik még mindig a vizet bámulva reménykednek a nagy fogásban.