- amikor legyőzték a román kommunista gépezetet, a Securitatét.

„Nagyon emelkedtek a falak és túl szembe tűnő volt már egy idő után, próbáltuk palástolni, pannókat, deszkákat tettünk a fal mellé, hogy ne lássék olyan messzire el, de egy idő után már nem lehetett, hegyre épült város volt, nem lehetett elrejteni."
Gergely István, plébános

Erdélyben, Székelyföldön, Csíkban van egy kis magyar falu, amelyiknek nem volt temploma. Csúfolták is őket érte a környéken. Akartak, gyűjtöttek is, de valahogy soha nem sikerült felépíteni a templomot. Nem adtak rá engedélyt. Végül aztán akkor fogtak a templom építésébe, amikor még javában tombolt a Securitate rémuralma.

Gondoltak egyet és Székely leleménnyel ravatalozóra kértek engedélyt. Kaptak is, ha fogy a magyar az jó -mondta a szocialista eszme vasökle, a titkosrendőrség, a Securitate. Hozzá is fogtak az építéshez, csak már az alapok is mutatták, hogy valami nincs rendben, mert túl nagynak látszott. Papírok jöttek-mentek Bukarest és Csíkcsomortán között, a kirendelt román hatóság emberei sorra jártak a faluba, hogy ellenőrizzék a terveket, az építkezést. Hogyan sikerült mégis megtéveszteni a Securitate emberét és a hivatalt a székelyeknek? Mert míg a hivatalban tologatták az aktákat, Csomortánban szinte kinőtt a földből egy hatalmas templom. Ez példanélküli eset Caucescu Romániájában. A falu lakói kalákában építettek fel a szent helyet, mindenki hozzátett valamit, hacsak egy darab téglát is. Ahogy mondják: „Ravatalozót építettünk, csak egy kicsit nagyobb lett, azóta fel is szenteltük és templomnak hívjuk".

Dokumentumfilmünk ezt a mesebeli, de igaz történetet dolgozza fel elsősorban a helyi lakosok elbeszéléseiből. Csomortánban nincs olyan székely, az akkor élők közül, akinek ne lenne egy színes-szagos története a templom építésének körülményeiről. Van olyan, aki úgy vette ki a maga részét, hogy addig etette-itatta a román bürokratát, amíg az hajlandó volt elfelejteni mindent, amit látott: a ravatalozó helyén épülő hatalmas falakat. Van, aki még óvodásként hordta a cserepet, hogy a cserepet szállító autó gyorsabban tudjon fordulni az anyaggal. Az "ellenállás" két vezéralakja: a helyi plébános, Gergely István "Tiszti" és az építés kivitelezője Szász István, Makovecz Imre közeli munkatársa és barátja beavat abba a küzdelembe és mérhetetlen veszélyekkel járó praktikákba, amivel sikerült félrevezetni az akkori nagyhatalmú Securitatét, és az elkészült templommal, amolyan "székelyesen", még egy szöget is betaláltak verni a rendszer koporsójába.

A sok-sok humoros mozaikból egy izgalmasan felépített történet kerekedik ki: az építkezés ötletétől a felszentelés előtti feszült virrasztásig, amikor mindenki attól félt, hogy másnap értük jön a "fekete autó". Filmünk a templomépítés történetén keresztül egy különösen kegyetlen véres diktatúráról szól, amellyel szembe mert szállni egy maroknyi székely.