Rákóczi-mondák Nagyecseden

Nagyecseden a mai napig is terjednek azok a mondák, legendák, amelyek a településhez és II. Rákóczi Ferenchez kapcsolódnak. A mondák szerint Bátor Vid/Opos megölte az Ecsedi lápban lakó sárkányt. Ezért vehette címerébe a farkába harapó sárkányt és a - királynak bemutatott - három sárkányfogat. Azonban a sárkány ölő Vid, akinek hőstettét Szent István királyságának idejére datálják, csak mondai hős lehetett. Viszont Opos valóban élő személy volt, aki Salamon király idejében vitézségéért nyerte el a Bátor (Báthor) előnevet. Tény, hogy a sárkányölő Vid és Bátor Opos alakja mind a krónikákban, mind .a néphagyományban teljesen összeforrt. A néphagyomány a sárkányölő Vid mondáját nemcsak megőrizte, hanem idővel Báthori Gáborhoz kapcsolta. Az Ecsedi láp sárkánya területünk hiedelemmondáiban sajátos alakot öltött. Az egy fejű zomok, amelyet zomokkígyónak, zomoksárkánynak, sárkánynak is neveznek, ugyancsak a vizenyős, mocsaras helyeket kedvelte. A Szernye mocsár környékén a zomoksárkány elvitte a gulyából a tinót, kondából a disznót, de az embereket is elpusztította. A mondákban jelentős a - buzogánynak is említett - rendkívüli kard. A családi ereklyék között II. Rákóczi Ferenc látta is a buzogányt, s meg is jegyezte, hogy kicsi a fegyver a sárkányöléshez. Ecsed lakosai tudnak róla, hogy az Ecsedi vár köré a fejedelmek vezették a vizet, vagyis Rákóczi Ferenc, mert a Báthoriak emléke (Báthori Gábort kivéve) elhalványodott lassan. A Bethlenek rövid birtoklásáról sem tudnak semmit. Arról, hogy a magyar koronát valamikor Ecsed mocsarainak lápi várában őrizték, arról sem tudnak semmit. Arról, hogy II. Rákóczi György testét ideiglenesen ott temették el, erről nem tud az ecsedi hagyomány semmit. A település kiválasztot hőse II. Rákóczi Ferenc, köré csoportosul minden ecsedi Rákóczi-monda. Az ecsedi templom előtt márványobeliszk áll azon a helyen, ahol valamikor a doboló bástya állt, s ahonnan Rákóczi széttekintett. Állítólag Ő vezette a kraszna vizét a vár alá, Ő járta az Ecsed alatti alagutat Munkácsig, és Ő erősítette meg a várat. Ezek a mondák többet mondanak a kőemléknél, bizonyos, hogy a kőnél maradandóbb a hagyomány, benne őrzi Ecsed népe a szabadság hősének emlékét. Ecsed az a ritka hely, ahol a történelmi emlékmű és a történelem vezéralakja közt a monda kapcsolatot teremt és ez értékesebb minden emlékműnél. Az egyik mondában a szomszéd porcsalmaiak szerint Ecsednek Munkácsig ért az alagútja. Nagykároly felé volt a levegezetője, amiről mindenki tudott, Erdődig tartott az alagút másik ága. Kocsival lehetett addig a föld alatt elmenni és Rákóczi Ferenc is járta. Nagyecseden mindenki tudja, hogy a várnak alagútja van, egy 1890-es feljegyzés szerint Csenger felé is volt egy kijárója. Azon menekült Rákóczi, amikor az osztrákok láncos golyókkal ágyúzták a várat. Az egyik monda szerint Rákóczi Ferenc megátkozta a lányát, mert Ő árulta el az ellenségnek. Rákóczi az alagúton menekült, de fordítva volt a patkó a csizmájára verve, így aztán hiába keresték, nem találták. Ezt a titkot árulta el a lánya és ezért átkozta meg.

II. Rákóczi Ferenc és Nagyecsed

A történelmi Magyarországon nem építettek olyan várat vagy várszerû erõdítményt, amelyet oly nyomtalanul tüntettek volna el a föld színérõl, mint az ecsedit. Bibliai hasonlattal: itt valóban „kő kövön nem maradt”. Néhol legalább egy omladék õrzi mostoha történelmünk emlékeit, de Ecseden jóformán csak a régi utcanevek, míg a „múltat végképp eltörölni” akaró lendület azokat is meg nem változtatta. Ebben a városban minden II. Rákóczi Ferencet idézi, a Fő utcától a Kultúrházon át a Vadásztársaságig, s egy idő óta a rendezvények is, amelyek ugyan még nem nevezhetők országos jelentőségűeknek. Rákóczi nem sokáig tartózkodott a már rég nem létező várban, de emlékét örökre itt hagyta. Szállási Árpád orvostörténész, tanár a város díszpolgára vállalkozott rá, hogy megírja a Fejedelem és Ecsed történelmi kapcsolatát, nem utolsósorban a saját Rákóczi-élményeitől indíttatva. A helység szülötteként néprajzi kiegészítésekkel, amelyekről a hivatásos etnográfusok kevesebbet írtak, köztük pl. az újra felvirágzó ló-kultuszról. Az erődítmény-rendszer helyrajza nehezen pontosítható, de a település földközeli ismerete megbízható segítséget nyújt, találkozik benne a múlt és a jelen, amelynek a 2003 óta fellendült Rákóczi-kultusz az eredménye. A helység a mai nevét a láp lecsapolása után, Kisecsedpuszta és Ecsed egyesülésével kapta. Kezdetben a Nagy- Ecsed változatot használták, de Trianon óta egybeírják. A Rákóczi-kultusz vállalása már Nagyecsedhez köthető, különösen az emlékmű felállításával. Ezt a hagyományt folytatják és adják tovább utódaiknak a mai ecsediek. A Rákóczi-felkelés idején lakatlan kisecsedi pusztát a településsel híd köthette össze. Erre utal kezdettől az ottani utca neve. A híd milyenségét csak találgatni lehet. Rákóczi az emlékirataiban egyáltalán nem említi. Valószínűtlen, hogy keskeny földsánc kötötte volna össze Kisecsedet Nagyecseddel, mert az emlékiratban említett ág különlegesen mély volt. Cölöpökre aligha épült, mert azt könnyen sem megépíteni, sem elrontani nem lehetett. Legvalószínűbb az úgynevezett tutajhíd, hosszú gerendákból összekötözve, amely embert, állatot, járművet megbírt, ha viszont ellenség közeledett, a tartó kenderköteleket átvágva azonnal átjárhatatlanná vált. A lassú vízáramlás kimozdította, majd valahol megfeneklett és a veszély elmúltával vissza lehetett vontatni.

Lovasklub Nagyecsed

Nagyecseden jelentős és régi hagyománya van a lótartásnak és a fogathajtásnak. Ezen hagyományok megőrzésére egy jól működő, gazdag programot lebonyolító Lovas klub működik, amely a II. Rákóczi Ferenc Városi Művelődési Ház csoportja. 1996-ban a Millecentenárium tiszteletére állított Turulmadár emlékmű avatása alkalmából, Muzsnai László református tiszteletes úr felkérte Szűcs Gusztáv presbitert és lovas-gazdát, egy lovas-felvonulás megszervezésére. Megkeresték Tóth Miklóst és feljárták a város lovasait és előkészítették a felvonulást. Ez volt az első alkalom, ahol hátas lovasok és fogatok vonultak végig a településen. 1997-ben 25 fővel megalakult a Nagyecsedi Lovasklub. 1998-től minden évben megrendezték a fogathajtó versenyt, népi fogat és hintó kategóriában. A Klub egyik tagja, Koncz István felvetésére rendszeresen megrendezték a Lőcsős szekér versenyt, ami hagyományőrzésként is jeleskedik. Rákóczi Ferenc korabeli katonai és a harcoló parasztok korhű ruháiba öltöztek, ezzel is tisztelegve II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékének. Bartha István lovasklub tag javaslata alapján készült a pálya, ahol a segédhajtóknak bálás szalma és búzás zsák fel és lepakolás, valamint kapu nyitás és zárás is volt a feladata. 2006-ban Nagyecsed Önkormányzatának segítségével 10 db. kuruc mintára varratot ruhát kaptak, így megalakulhatott a kuruc bandérium, amely Tarpán, Nyíregyházán, Vaján, Nyírbátorban és a II. Rákóczi Ferenc Emléktúrán képviselte a klubot. A Nagyecsedi Lovasklub hozzájárul a lovas sport hagyományainak megőrzéséhez és a lovas-kultúra továbbviteléhez. A klub jelenleg 37 fővel működik. Tiszteletbeli elnök Dr. Szállási Árpád orvos-történész, Nagyecsed díszpolgára. Tevékenységük elismeréseként a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szekérversenynek évek óta Nagyecsed ad helyet, csakúgy mint a Rákóczi Lovas Emléktúrának, mely a megyében több települést érintve Nagyecseden fejeződik be. Ezáltal Nagyecsed és a környező települések közötti kapcsolattartás még szorosabb lett.