Tagosítás Magyarországon 1959 és 1962 között

" Mert jöttek sokan – pont olyan Csepel teherautókkal, mint amelyek mára ’56 szimbólumává váltak - ugráltak le Nagykőrösön a Tormás utcában és jöttek be......először anyámat vitték be a kiskonyhába, aki órák múlva pityeregve jött ki......utána apámat vitték be.... Elmentek diadalmasan, és apám, anyám nem szóltak egymáshoz.

Másnap kiderült, azt beszélték meg előre, hogy az egy hold földünkkel csak az egyikük lép be, a másik nem, hogy maradjon valaki, aki pénzt keres, valahol dolgozik.... De mind a ketten be kellett, hogy lépjenek."
Pap Ferenc operatőr-rendező

1959-ben a megerősödött szocialista hatalom úgy érezte, hogy nekifoghat a mezőgazdaság teljes, könyörtelen kollektivizálásához, ami a korabeli propaganda szerint a pártvezetés legmerészebb álmait is túlteljesítette.
Az 1951-54 közötti kolhoz szervezés megtorpanása, befejezetlensége dühödt erőt adott ehhez. Az, hogy 1956 után a „NYUGAT” gyengének bizonyult; az, hogy a magyar értelmiségi réteg megkötötte a maga „kiegyezését”, teljesen védtelenné tette a parasztságot.
A padlássöprések, ’56, a megtorlások, a kivégzések után megjelenő TSZ szervezők előtt nyitott volt az út a teljes beszervezéshez.

Sokszor azt a földet kellett beadni a közösbe, amit az 1946-47-es földosztáskor kaptak az emberek. Alig fordult termőre a telepített szőlő, gyümölcs, a diófa még nem is termett, épp akkorra állt be az állatállomány, és mindezt be kellett vinni a TSZ-be.
A kistehénkét, a fogatot, s az összes földet. A lovakat persze nagyrészt levágták, vagy a TSZ ócska istállójában lassan tönkrementek. S mindezt a paraszt keserű könnyeit nyelve végignézte.
’59-ben voltak, akiket leültettek kabátostul, kucsmástól a kályha mellé, jól megrakták a tüzet, és addig nem engedték felállni az illetőt, amíg alá nem írták a „BELÉPÉSI NYILATKOZAT”-ot. Másnap reggelre több aláíró is felakasztotta magát.

Vannak, élnek még emberek (főleg szociális otthonokban, vagy nyomorúságban), akik szereplői voltak mindennek, egyik-másik oldalon és hitelesen tudnak képet festeni a téeszesítés valóságáról, de a 24. órában vagyunk.
A forrás értékű történetek, az emberi sorsok, az összesített adatok és a szakértői következtetések együttesen alkotják azt a képet, amelyből megismerhető és megérthető ez a korszak.
A három részes filmben, egyrészt az elszenvedők vallomásaiból, másrészt az agitátorok visszaemlékezéseiből, harmadrészt az ezzel foglalkozó történészek feltárt ismereteiből villantjuk fel a közelmúlt szinte ismeretlen szeletét, amely a mai napig hatással van a mindennapjainkra.