Tiszabökényi görögkatolikus fatemplom - feltámadás Régen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye területén mintegy 800 fatemplom állt, melyek közül az egyiket Tiszabökényben építették meg Mihály arkangyal tiszteletére. Az 1930-as években a helyi görögkatolikusok lefektették egy új kőtemplom alapjait, melynek megépítése végül nem történt meg. Ennek köszönhetően fennmaradhatott a közösség fatemploma, mely ugyan számos megpróbáltatáson – árvizeken, bebetonozáson – ment keresztül, ám a közösség erejének és az anyaország gondoskodásanak köszönhetően sikerült felújítani és megőrizni azt. Kárpátalján, Beregszásztól 25 kilométerre fekszik a túlnyomórészt magyarok lakta, felekezetileg különösen tarka Tiszabökény, ahol római katolikusok, reformátusok, görögkatolikusok, ortodoxok és – gyarapodó számban – Jehova tanúi élnek. A helyi görögkatolikus közösség kis templomának hányatott sors jutott. 1751-ben már biztosan állt egy nádfedeles templom a telken. Ennek helyén, 1770–75 között épült a ma is álló, keletelt, sokszögzáródású fatemplom, a görögkatolikus közösség kezdeményezésére. Az istenházát a szovjet időkben elvették az építtető egyháztól. 1982-tõl 1990-ig az ortodoxok, 1990 után jó másfél évtizedig az ortodox és a görögkatolikus hívek közösen használták az épületet. 2005-ben visszakerült a görögkatolikus egyház tulajdonába. A nem túl nagy méretű, ám igen értékes templom siralmas állapotba jutott, falszerkezete sok helyen a megsemmisülésig korhadt, gombásodott. A károsodásokért döntően a 19. századi szakszerűtlen beavatkozások okolhatók. Ezek közül is az 1982-es „megújítás” okozta a legtöbb kárt, amikor az épület tölgygerenda falazatát cementhabarccsal vastagon bevakolták, ami teljesen megakadályozta, hogy a több árvizet is megélt templom tölgyfa gerendái kiszáradjanak. A nem túl nagy méretű, de igen értékes templom felújítása bonyolult feladat volt, mert az épület az évtizedek alatt lepusztult, falszerkezete a korhadás és gombásodás miatt sok helyen a megsemmisülés határára jutott. A károsodást döntően a 19. századi szakszerűtlen beavatkozások okozták, de a legtöbb kárt mégis az 1982-es tatarozás tette benne, amikor az épület tölgygerenda falazatát cementhabarccsal vastagon bevakolták, ami teljesen megakadályozta, hogy a több árvizet is átvészelt templom tölgyfa gerendái kiszáradjanak. A Rómer Flóris Terv támogatásával, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában 2016–2018 között sor került a templom teljes körű helyreállítására. Tákosi református templom: 250 év, sár és vessző A tákosi mezitlábas Notre Dame a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb és legismertebb temploma, a magyarországi népi építészet gyöngyszeme. A templom 1766-ban épült, úgy tartják, hogy "a nép emelte magának fából és sárból", Mária Terézia idejében, aki megtagadta a követ és a téglát a református vallást gyakorlóktól. A tákosiak így is gyönyörű templomot építettek abból, ami bőven volt a beregi embernek, fa és sár. A 250 éves tákosi kis református templom az élő példája annak, hogy nincs erősebb hatalom, mint az Istenbe vetett hit. 1545-ben Erdődön tartott első magyar lutheri szellemű zsinat egyértelműen jelezte, hogy a reformáció nálunk is gyökeret vert. Szatmár-Beregben is óriási jelentőséggel bírt a világi pártfogók támogatása. A csak lelki hatalommal rendelkező reformátoroknak a földesurak adták meg a szükséges jogi védelmet, erkölcsi és anyagi támogatást. Ezeknek buzgósága és áldozatkészsége nélkül semmi esetre sem tudott volna olyan rövid idő alatt akkora nagy területeken meghonosulni Magyarországon a reformáció. A természet vadsága, a vizek és a mocsarak szorítása nehéz életfeltételeket teremtettek a Szatmár-beregi tájon élők számára. A reformációnak köszönhetően a mindennapi küzdelmes élet mellett is megtalálták belső békességüket, saját felelősségüket egyéni és közösségi életükben, s így kialakulhatott a tisztes élet eszménye, a puritán életvitel, amely az emberek hétköznapjainak is meghatározójává lett. A távoli egyetemeken tanult prédikátorok a falvak népének elhozták a tudás megbecsülését, a szép szeretetét. A beregi síkságon található az alig néhány száz lakosú Tákos település, amely a temploma miatt vált világhírűvé. A legenda szerint a templomot a nép emelte magának fából és sárból. Abban az időben amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a téglát és a követ a reformáció híveitől. A helyi reformátusok azonban úgy döntöttek - a királynői utasítások ellenére -, hogy templomot emelnek Isten dicsőségére. Akkor még a Tisza szabályozatlan volt, olyan épületre volt szükség, hogy az áradási időszakot kibírja. A templomot három malomkőre építették, amelyeket Sárospatakról hoztak. Egy van a bejárati ajtónál a 2. a szószék alatt, a 3. a kiskertben. A falakat abból építették, ami bőven volt a beregi embernek, sárból és vesszőből, mint a fecske a fészkét, ez volt a Patics fal. Európában nincs több ilyen módszerrel megépített templom. A földbe vert karók közét kitöltő, sárral betapasztott vesszőfonadék alkotta fal megszokott népi építési mód volt a térségben. A törekes, sáros vesszősövényből font falazat átereszti a vizet, könnyűszerkezete miatt nem dől össze, majd a víz levonulásával csak ezt a részt kell visszatapaszatni és újrahasználható az épület. Mezitlábas Notreadámnak azért nevezték el, mert abban az időben azt a törekes agyagos sárt mezitláb taposták simára, hogy jól kenhető, tapasztható legyen, a Notredám pedig a berendezésekre a felszerelésre vonatkozik, hogy nagyon régiek. A templom belseje is titkokat és páratlan népművészeti örökséget rejt. A népi motívumokkal díszített 58 kazettából álló deszka mennyezetét egy Erdélyből származó asztalos mester készítette, akit a helyiek csak mennyfestőként emlegetnek. ( az egyik kazettára fel is írta nevét és a készítés dátumát, majd egy másikon meg is erősítette, ha esetleg az egyik kazetta megsérülne). A mennyezeten megtalálható még az építtető is ( ,, Az Tákosy Nemes, Reformáta, Szent Eklésia Építette Egyenlő Akaratbul, Az Közönséges Eklesia pénzbül, Isten Segedelme Által,, ) Azért nevezik ezeket a kazettákat ,, csillagjegyek-nek,, mert a napfény azokban a hónapokban világítja meg a szűk ablakokon keresztül, amikor annak a hava van. A falu nemes és módosabb családjai a templom legelső soraiba saját padot készítettek maguknak. Ma is az első sorban található Dancs Imre 1767-ban készíttetett családi padja, amelynek díszitésére csak december 24-én ponban 12.00 órakor vetül a nap fénye. 40 éve ül már az első sorban a teplom harangjának keresztanyja Dr. Pataki Béláné, aki elmeséli hogy történt az ünnepélyes esemény és milyen kötelezettséggel és előjogokkal jár ez a megtiszteltetés. Tanúság, hogy nincs az a fölöttes hatalom, ami erősebb lenne Isten hívó szavánál. S ha egy közösség összefog vesszőből és sárból is tud olyan csodát alkotni, ami 250 éve olyan megingadhatalanul áll, mint a tákosiak Úrba vetett hite. Csengersimai református templom - 800 év, nap, víz A Tisza, a Szamos vagy a Kraszna egyszerre oltalmazta és pusztította a Felső-Tisza-vidéket. Az állandó bel- és árvizek hatására a folyók ölelésében egy olyan lápvilág alakult ki, amely évszázadokon keresztül nyújtott menedéket hol Ázsia, hol Európa felől érkező seregekkel szemben. A Szatmár-Beregi vidék a víz birodalma volt egészen a XIX. századig, amikor kezdetét vette a nagy folyók szabályozása. Minden nehézség ellenére a vizek birodalma, a lápvilág azonban oltalmat is adott. Ez a momentum teszi igazán egyedivé a térség épített örökségét, hiszen az elszigeteltségben a középkor öröksége átvészelhette a vérzivataros időket. A középkori templomok sűrű láncolata, az Alföldön egyedülálló módon itt megmaradt aprófalvas településszerkezet ennek lenyomata. A Szamos jobb oldalán, az ugocsai főesperességben elterülő Csengersima falu neve a Simon személynévvel hozható összefüggésbe, a forrásokban 1327-ben tűnik fel először. Csengersimában áll Szatmár legidősebb temploma, ami 1220 körül épült fogadalmi templomként. 300 évig katolikus volt, 1545-től református. A legendák szerint a XIII. században II. András idejében egy Frank lovag a Halacsi csatából győztesen tért vissza és ezen a helyen, a Szamos mellé egy fogadalmi, a mostani első padsorokig terjedő patkó alakú templomot építetett ( a mostani elődjét ), ami már a folyó szabályozása miatt a Szamos holtága. Ma is egy kis fa híd vezet felé. A ránk maradt elbeszélések szerint a tatárjáráskor ennek a hídnak a helyén még egy gyékénypalló volt. A támadás közeledtével a falubeliek a templomba menekültek, a gyékénypallót feltekerték maguk mögött, az ideküldött gyenge csapat így nem bánthatta a bemenekülőket. 1717-ben viszont a tatárok sajnos teljesen kiégették a templomot. 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette Csengersimát, majd a törökök pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá. Az 1761-ben egy máramarosi mester készítette a mennyezetkazettákat, aki hozta magával a deszkákat is. Sok Noé bárkás és a fiait vérével tápláló pelikánt ábrázol, ami Krisztus áldozatára mutat. A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettákkal egy időben készült. 1761-ben került fel koronaként az épületre a harangtorony, majd belső koronaként a kazettás mennyezet. Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla, a legérdekesebb és a legjellegzetesebb a megye ilyen emlékei közül. Már belépéskor láthatjuk az ajtó mintázatán, hogy különös jelentősége lehet itt a víznek és a Napnak. És valóban így van. Hiszen a felkelő Nap a tó vízfelszínén tükröződik, a szentélyablakon keresztül pedig a mennyezetkazettákat világítja meg, ezzel megadva az aktuális üzenetet. A mennyező ugyanis vélhetően mindent felfestett ide szimbólumokban arról, amit az Isten Önmagáról és az Ő országáról addig felfedett előtte. Miben más ez a mennyezet az összes többinél? Még ma is működésbe hozza a Nap, ideális vízálláskor pedig feltételezhetően éppen azon az üdvtörténeti úton vezet végig bennünket, amit a mester a megfestett és a 12 égövi jegyen keresztül kívánt elénk adni. Ha azonban csak ezt tudjuk, a fény nélkül is egy egészen különös világ és látásmód tárul fel előttünk. A templomban ma is aktív nyüzsgő élet folyik, férfi kör, női kör, havonta egyszer vasárnapi tea, ahol verseket dolgoz fel az ifjúsági zenekar és a tagok aktívan részt vesznek a környék rendezvényein is.