1968. az első kikötés nélküli szólóvitorlás földkerülő verseny. Indulók száma: 9. Célba érkezett: 1 hajós. 50 évvel később a verseny feléledt, és a rajtnál már egy 65 éves magyar hajós is ott állt, hogy megmérettesse magát. Kopár István a Puffinnal. István a rajtnál még nem számított arra, hogy milyen nehézségekkel és küzdelmekkel fog majd szembe nézni. Hitt és remélt. Ahogyan az egész útja során. „Megjelentek a szívrohamos tünetek” „Életemben először mondtam, hogy szeretem” „A teljes szabadságot csak a tengereken lehet érzékelni.” A külvilággal számára az egyetlen kapcsolatot a heti egyszeri szatelit telefonos bejelentkezés jelentette, így az egész versenyt az ő szemszögéből mi is átélhetjük. „A köd által lecsapódott vizet ittam a korlátról” „Túl akarom élni, egyszerűen látni akarom a szeretteimet.” Bár senki nem lehetett a hajón, ám ő mégis elvitte édesapját és barátait, hiszen nem csak a versenyt, de egy küldetést is teljesített. Méghozzá a Horn-foknál. És hogy mi volt az út legnagyobb tanulsága? Hogyan változtatta meg őt a magány? Erre, és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, az óceán közepén.