Napjainkban egyre több szatmári iskolában kezdték el a hagyományos táncok tanítását. A tánctanulás folyamata már kicsi gyermekkorban megkezdődik. A fiatalok kamaszkorig főleg a kiváló táncosok, a helyi táncos egyéniségek táncmozdulatait figyelik. Gyakori, hogy egy-egy kiváló táncos foglalkozik a gyermekekkel, serdülőkkel. Így történik ez az idén 40 éves Szatmár Táncegyüttesnél is Mátészalkán. A Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Együttes 1996 januárjában jött létre Nagyecseden, helyben főleg a fiatalságot célozzák meg, mivel az utánpótlásnak nagy szerepe van a nemzeti értékek megőrzésében. Nagyecsed kiemelkedő jelentőségű "táncos település", ahol a magyar verbunkot, a lassú és friss csárdást, a cigány szólót, botolót és cigányos csárdást napjainkban is együtt táncolják fiatalok és idősek, magyarok és cigányok. A csoport tagjai nem hivatásos táncosok, hanem lelkes hagyományőrzők, akik a táncot elődeiktől és egymástól tanulják. Ezt a tudást igyekeznek átadni a 2007-ben megalakult utánpótlás csoportnak is. Nagyecseden felismerték, fontos az utánpótlás nevelésének elkezdése ahhoz, hogy tovább működjön a Rákóczi Gusztáv Hagyományőrző Együttes. Táncpedagógusok bevonásával ez is megvalósult. A 3-5 évesek a Toporgók és a Lápi lurkók csoportban kezdik a tánctanulást, a 6-10 évesek pedig a református iskolában folytatják. 2017-ben vette fel őket az UNESCO a szellemi kulturális örökség jegyzékébe. Nagyecseden kívül nincs olyan település, ahol együtt táncol 6 fő Népművészet Mestere és 6 fő Népművészet Ifjú Mestere. A Felső-Tisza-vidéki csárdás ma már csak lassú és friss tételből áll, de régebben a Dél-Nyírségben és az Erdőháton nyomaiban még megtalálható volt a történelmi emlékeket idéző hármas tagozódás, a csendes, a lassú tempójú, a közepes tempójú csárdás és a friss ugrós. Szatmárban a csárdás a középkorú nemzedékek tánckincsében még ma is életerős. A lassú és friss csárdás motívumkészlete - a nyugati dialektus csárdásaival ellentétben - nem válik el egymástól, lényegében ugyanazon figurákat használják mindkét részben. A friss csárdás általában ugrós jellegű figurázással kezdődik, majd kiforgatásokkal díszített páros forgás következik. Nagyecseden a legfontosabb helyi érték, az ecsedi verbunk. A verbunk, egykor a katonai toborzás látványos eleme volt. Ez a különleges férfi tánc, mindig is a virtust, az erőt és az ügyességet testesítette meg. Az ecsedi verbunk, messze földön híres, sajátos motívumai miatt. Egyes tánckutatók szerint, ebben a táncban csúcsosodik ki, a magyar tánc fejlődése. A tánccal egybekötött verbuválás célja az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozza. Tempója váltakozva lassú és gyors, figurái virtusosak. A 18. századi verbuválások során a parasztság körében élő férfitáncok a közfigyelem előterébe kerülnek. A történeti verbunk szabályozott formája nem vert mély gyökereket, legtöbb helyen az új férfitánc is megtartotta improvizatív jellegét. A verbunk a szünettől szünetig terjedő táncciklusokban mindig az első helyet foglalta el, mintegy bevezette, előkészítette a párostáncot.