Erdély, Székelyföld gyors iparosításakor a hetvenes és a nyolcvanas évek elején több nagy gyár is felépült Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen. Ezek a települések túl kicsik voltak, hogy feltöltsék munkással ezeket a kommunista óriásokat. A román kommunista párt, nem véletlen, kiadta az ukázt, hogy hozzanak embereket Moldvából, és töltsék fel a gyárakat. Ezekben a székely kisvárosokban így megnőtt és megváltozott a lakosság összetétele. Abban az időben a háromszéki kommunista elit nagy része még magyar volt. Egy sepsiszentgyörgyi városi legenda szerint, ezeknek egy része nem hivatalosan összefogott a helyi értelmiséggel és néprajzkutatókkal, belekezdve egy veszélyes „játékba”. Ha már embert kell behozni, akkor hozzanak csángókat, hiszen azok magyarok, így legalább két legyet ütnek egy csapásra, a parancsnak is eleget tesznek, és a csángókat is megmentik a Moldvában szintén felső parancsra elindult durva asszimilációtól. Ennek a jelenségnek, vagy ha úgy tetszik, városi legendának, próbáltunk a végére járni. Hogy létezett-e egyáltalán? És ha igen, akkor mekkora sikerrel jártak. Mert azt tudjuk a történelmi adatokból, hogy ebben az időben rengeteg moldvai magyar került ezekbe a városokba. És azt is, hogy ezeknek egy része inkább itt románosodott el, nem otthon.