Filmtervünk halála utáni főhajtás egy rendhagyó pályakép és keserű korrajz is, mely egy kisebbségi sorsú, magyar értelmiségi vesszőfutását tárja fel, mint rész az egészben. A szép szó erejével szól hűségről, hazaszeretetről, helytállásról, megpróbáltatásokról, és az életigenlő derűről. A portré Kányádi életének egyik sorsfordító, pillanatával indul: 2008-ban, a fiatal korában a maga ácsolta, kolozsvári manzárdlakásából a hatóság azonnali kiköltözésre szólította fel. Noha a kincses városnak volt magyar alpolgármestere, mégse kapott új tetőt a feje fölé, mennie kellett, Nagygalambfalvára vagy Budapestre. A bedobozolt könyvtár, a föltekert szőnyegek, a spárgával átkötött kéziratos dossziék, az oldalára fordított zongora, az írógép s a betört üvegű csillár a másnap érkező rakodómunkásokat várta. Ekkor és itt készült vele az a felvétel, mely talán az élete során a legmegrázóbb. A korábban meghitt otthon romjain hontalanná lett. Ekkor vonta meg élete keserű mérlegét, tervezte újra a jövőt, ki tudja már hányadszor éppen 80 évesen. Filmünk innen indul, a galambbúgásos padlásszobából, ahonnan amolyan mementóként jól rálátni a Szekuritate szürkén magasodó székházára, majd eljutunk a szülőhely tájaira, a „mindig megnyugvást hozó” Küküllő vidékére és a székely végvárakhoz, majd újra Kolozsváron át az Anyaországba, ahol menedékre talált életműve, ahova ő maga mindig csak „átmeneti” lakosként jelentkezett be. A portré dramaturgiailag három szálon fut: a Kányádival korábban készített felvételek vezérfonala mentén a már lezárult életmű vershagyatékából hangzik fel válogatás, melyet érzékeny képi metaforákra épített, kissé szürrealisztikus esszé stílusában forgatott képsorokra tervezünk fölépíteni. A film harmadik vonulata olyan gondolat-foszlányokra épül, melyek Kányádi „költészeten túli” világába engednek betekintést: idézetek a „kortárs nagyokkal”, pályatársakkal folytatott levelezésekből, naplótöredékekből, kéziratok széljegyzeteiből. Megjelennek neves színészbarátok, költeményeit megzenésítő muzsikusok, a gyermekkorra emlékező idős falustársak.