Sz.T. Naplója egy huszonéves srác szeretettel, iróniával, humorral teli fájdalmas vallomása.” A regény 2003-ban jelent meg, a szerző halála után pár hónappal. Az író rövidre szabott, 3 évtizednyi életét ugyanúgy élte, mint fiatal kortársai: szeretett, alkotott, s a mindennapok sűrűjében igyekezett mindig a lényeges dolgokat meglátni. Rendkívüli érzékenységgel szemlélte a körülötte lévő világot. A legmélyebb empátiával volt képes azonosulni az emberi kirekesztettséggel. Hol a határ az ép és a pszichotikus között? Hol a valóság és a megélt fantázia mezsgyéje? Ezeket a kérdéseket teszi fel az író aki kíméletlen őszinteséggel ír betegségéről, a borderline személyiségzavarról, s teszi önmagát laboratóriumi nagyító alá, hogy félelmeit az élettel kapcsolatban kitárja az olvasóknak.