A hangjáték három szereplője egy kiszolgáltatott helyzetben, az emberi élet alkonyán, véletlennek köszönhetően, mégis sorsszerűen keresztezi egymás útját. Az utolsó találkozásuk helyszíne egy kiemelt budapesti kórház, annak is a „VIP-részlege”. Ott ápolják mintegy önálló lakosztályokban a két öregurat, Bélát és Miklóst. A történet harmadik szereplője Judit, az ápolónő. A két beteg férfi –sétáik, illetve a kezelésekre való várakozásuk közben – találkozik egymással kanapékon, „heverőkön” üldögélve. Elméjük kezd elborulni, de beszélgetésbe merülve, ahogy fölelevenítik az életüket, egyre élesebben rajzolódik ki, milyen sok ponton érintkeznek meghatározó élményeik, sőt bizonyos eseményeket közösen vészeltek át vagy alakítottak. Judit, a fiatal nővér nemcsak asszisztál a kórházban töltött időhöz, de új, külső és megértő nézőpontba is helyezkedik; az idő előrehaladtával egyre empatikusabb. A két eltérő világnézetű ember szikrázó különbsége mögött az emberi esendőség hasonlósága áll. Az álarcot viselő karakterek és az összetört pillanatokban kibukó, nyers, őszinte pillanatok dinamikussá, izgalmassá teszik a hangjáték egészét.