Látszólag szokványosan induló nap veszi kezdetét egy kis belvárosi lakásban, ahol a főhős megtanult együtt élni az egyre inkább széthulló életével. Kint zajlik az élet, hallja a forgalom zaját, míg a férfi körül a bögre félig üres, a képek széthasadnak, eltűnnek a bútorok, a szobanövény pedig mintha soha nem lett volna ott igazán. Minden, ami körülveszi sorra tönkremegy. A lakást és benne mindent szép lassan eldeformál, értelmetlenné tesz egy rejtélyes hálós anyag, mindaddig amíg mindennek csak az emléke marad. Úgy látszik főhősünk a drasztikus változás ellenére sem képes megbékélni az új helyzettel, minduntalan régi életének darabkáit próbálja visszaszerezni. Azonban az új anyag sokkal képlékenyebb, így bármihez is nyúl, csak egyre távolodik attól az élettől, amit korábban a magáénak tudhatott. Tárgyai csak mégjobban szétesnek. Tehetetlensége odáig fajul, hogy maga is saját képzete áldozatává válik és kezdi elveszíteni önmagát. A főhősnek meg kell tanulnia együtt élnie az új helyzettel, elengednie a régi értékeket és a céltalan vergődés helyett ebben a képlékeny helyzetben kell olyan új és stabil alapot találnia, amivel innentől kezdve építhet.