SZEMBESÍTÉS a vásárhelyi program VI-VIII. rész.

Ennek a filmeposznak a története, a film-regény készítését is példázza:dokumentálódik az a folyamat, hogy kronológikusan távolodva, miként motiválódik, és telítődik az emlékezet újabb szegmentumokkal. Minekutána az egyes "szereplők" az eredeti élményeikről vallanak, saját környezetükben, - ez adja a szokatlan terjedelmet, melyben a kétnapi esemény olyan analitikusan tárulhat fel, ahogy erre nemigen vállalkoztak.A többszörösen ismert főszereplők mellett különböző korú kis és közemberek is meg lettek keresve Marosvásárhelyen, s a környező falvakban. Zömében magyarok, -de románok is. Így e film-folyam nem didaktikusan bizonyítani fogja, hogy a történtek messze túlnőnek az ottani kisebbségi problematikán. Ezekben a befejező részekben (mert öt rész eddig kín-keservesen elkészült, és bemutatható) részben a március 20.-án történetek kerülnek dokumentálásra, reflektált élményekkel, és a következmények felismerésével.Ugyanakkor, az elkészült, s a most forgatandó részeket is szeretnénk "szembesíteni" a szereplőkkel, hogy legyen módjuk kiegészíteni, kontrollálni egykori megnyilvánulásaikat, a többiekkel összevetve. Ezáltal tematizálódna egy olyan ott, és csakis akkor megszülető felismerés, mely az egész pogromot értelmezi, - kinek kinek az egyéni habitusa, szocializációja, s egykori, talán fel sem ismert szerepe mentén.

Az utolsó forgatásokon ottani filmes barátaink segítségével megkeressük a román vezetőket és vezetetteket, hogy láthassuk és megörökíthessük: miként változott, finomodott helyzetmegítélésük eme márciusi napokról. Arra kell törekedni a másik fél megszólaltatásakor, hogy harag és részrehajlás nélkül tehessenek vallomást, - az utókornak! A másik nagyon lényeges felvétel az Ady telepi cigányok felvétele. Sokak szerint konkrétan nekik köszönhető, hogy bátor harckészségükkel megmentették a szorult helyzetbe került felkészületlen és fegyvertelen magyarokat.

E mellett ismételten megkeresnénk azokat a karizmatikus résztvevőket, kik saját megélt megszenvedett részvétük tükrében egy távlatosabb összegzés megfogalmazására is alkalmasak. Ez nem csak azért lenne fontos, hogy láthassuk, voltak, akik már akkor ott, az események forgatagában is felismerték: nem babra megy a játék, hiszen különböző felismert és megfogalmazott variánsokban szabályos szcenáriumot valósítottak meg, ma már jól körülírható célképzettel. Bizonyos értelemben velük és általuk is, a szenvedő hősökkel is. Ennek máig ható mibenlétét, alakulását is szeretnénk vállalni.
Mert korántsem egy és csakis egy olvasata lehetséges a vásárhelyi pogromnak, sőt vannak olyan hivatalos olvasatai is, melyek még csak nem is törekszenek a tárgyilagos megközelítésre.
Nem véletlen, hogy semmiféle hivatalos nyomozás nem indult, nem volt vád és feljelentés, nem is születhetett semmiféle bírósági ítélet, és az anyaországi csaknem teljes hallgatás-halogatás mellett a külhoni, napnyugati demokráciák is csak a szenzáció mértékében törődtek a történtekkel.
Holott messze többről van szó, s elhallgatásával, elsikkasztásával olyan feledékenységhez asszisztálnánk, mint akik hallgatásukkal válnak cinkossá.
Ezért szeretném katartikusan leforgatni, s összeállítani e befejezőrészeket.

Gulyás Gyula