Hogyan születik újjá a magyar ipartörténet egy-egy ikonikus emléke több évtized rozsdásodás után? Hogyan menekülnek meg pótolhatatlan gépezetek az enyészettől? Mi hajtja azokat az idős szakikat, akik saját pénzből, saját idejükből áldoznak régi repülőgépek restaurálására? A magyar Goldtimer Alapítvány tagjai pedig azt mondják: repülni muszáj. Hajdú Károly repülőgép- szerelő 1992-ben hozta létre az alapítványt, mert fájt a szíve, ahogy a rendszerváltás után látta a korábbinál is gyorsabban pusztulni a magyar repülés történetének emlékeit. A Goldtimer Alapítvány vezetője maga köré gyűjtötte szintén nyugdíjas szerelők, műszakiak, lakatosok, pilóták egy olyan lelkes csoportját, akik saját pénzből és némi adakozásból, egyenként több ezer óra kézi munkával megmentettek egy-egy roncsot az utókornak, ráadásul úgy, hogy ezek az egykori roncsok ma mind repülnek is. Ez világra szóló teljesítmény. A Li-2 típusú gépük az egyetlen ilyen gép a világon, amely képes a repülésre. A PO-2-esük az egyetlen repülőképes példány Európában. A Kányából kilenc példány épült Magyarországon az 50-es években, de mára mind eltűntek. A Gerlével Bánhidi Antal pilóta a 30-as években körberepülte a Földközi-tengert, és a London-Debrecen útvonalon rekordot repült. A Gerle újjáépítését még 1979-ben, 13 évvel az Alapítvány megalakulása előtt kezdte el Hajdú Károly, amikor még nem volt nyugdíjas. A Cimbora és a Vöcsök vitorlázógépek terveit a világhírű Rubik Ernő készítette, az alapítvány tagjai pedig a korabeli tervek alapján építették meg őket. Ezek az idős emberek pusztán a szakmájuk és a hazájuk iránti szeretetből, a pusztulás elől mentették meg ezeket az emlékeket – belső késztetésből. A szívüket-lelküket tették bele a magyar repüléstörténet pótolhatatlan emlékeinek megmentésébe.