Ércnél maradandóbb.... Exegi monumentum aere perennius: ércnél maradandóbb művet alkottam – írta 2000 évvel ezelőtt saját életművéről Horatius. Az irodalom, a képzőművészet, de még a tudomány is gyakran produkál olyan (élet)műveket, amelyekre e mondás igaz lehet. Az évek, évtizedek múlnak, de a mű és annak hatása nem múlik, sőt nemesedik, önálló életre kel, új generációkat hódít meg, új követőkre talál, elszakad eredeti céljaitól és új értelmeket kezd hordozni. Boldog lehet az az alkotó, aki megkapja a sorstól ezt az élményt, érzést , sikert… A televíziós ismeretterjesztés nagyon kevés olyan művet hozott létre, amelyekre a fenti kifejezések, mondatok, tartalmak igazak lehetnek. Az elmúlt évtizedek adtak nekünk egy ilyet. Sajnálatos tény, hogy az alkotó már évtizedek óta nincs közöttünk, a mű sikerét, újjáéledését, reneszánszát, új generációk meghódítását már nem érhette meg. Nem másról, mint Rockenbauer Pálról és a magyar természetjárást, honismeretet népszerűsítő sorozatáról, a Másfélmillió lépés Magyarországon című alkotásról van szó. A különleges sikernek és nézői élménynek a jelenségét szeretné filmünk fölfejteni, sok régi munkatárs, ismerős, turista mondja el, miben látja a Rockenbauer-titok lényegét, és ami még izgalmasabb, olyanok is megszólalnak, akik 1987-ben, a rendező halálakor talán még nem is éltek, ők is elmondják mit kaptak a filmtől és mit kaptak a bejárt útvonaltól.