A MEGÖRÖKÍTETT RINOCÉROSZ 35.000 évvel ezelőtt a mai Bihar-hegység egyik barlangjában egy jégkori vadász megfogott egy elszenesedett faágat, és a sziklafalra felrajzolta korának tiszteletet parancsoló, hatalmas termetű élőlényét: a gyapjas orrszarvút. Az óriási növényevő a jégkori mammutok mellett egykor nagy számban népesítette be az öreg kontinenst. A mai Semsey-barlang az erdélyi Szigethegységben taláható, mélyén haloványan ugyan, de máig jól kivehetően látszik a rinocérosz képe. A gyapjas orrszarvú azóta kipusztult, és azt gondolhatnánk, hogy Magyarországnak már semmi köze ezekhez a történelem előtti időkből itt maradt vastagbőrűekhez. Épp ellenkezőleg. A Kárpát medence ugyanis az orrszarvúak túlélésért folytatott harcának fontos hadszíntérévé vált. 2017-ben a Párizs melletti Fontainebleau-ban élő magyar festő, Anton Molnár ecsetet fogott, és hozzálátott, hogy vászonra vigye az egyik utolsó északi szélesszájú orrszarvú portréját. Az elkészült kép árverésére 2017 október 5-én a nagy múltú Adlon Hotel báltermében került sor, ahol a művészeti alkotás végül 11.000 euróért kelt el. Az így befolyt összeget a magyar festő nagylelkűen az orrszarvúak megmentésére ajánlotta fel. Az Escher Károly pályázaton elnyert támogatásnak köszönhetően a magyar filmesek ott voltak ezen az eseményen is, ami minden bizonnyal új lendületet ad az orrszarvúakért folytatott küzdelemnek. De vajon mi a közös a több tízezer évvel ezelőtt itt élt jégkori festőben, és Molnár Antalban? Hogyan hatnak a művészek a tudósok munkájára? Mit tehet a tudomány azért, hogy az orrszarvúak ne csak képeken-, hanem a valóságban is fennmaradjanak? Kiderül a filmből.